tour de zalakaros

2014. június 20-23.


előzmény (nem bicikli. ugord át)
elég nehéz lesz előbányászni az emlékeimet majd 1 hónap után... azonban mindenképen szándékozok írni néhány (100) sort a versenyről, mert tanulságos és jó volt.

péntekkel kezdem a napot. este 7-kor kezdődött kamilla balett bemutatója. namondom, lesz 15 fellépő, akkor ez mennyi ideig fog eltartani?

füst

nem túl jó kedvvel indultam neki, ui. még puccparádéba is kellett öltözni, a színházteremben nyomta a légkondi a hideget, amitől majd szét-vetett az ideg. szerencsére csak előhűtöttek, és a produkciók közben nem hiányzott a kardigán. nem mintha lenne ahhoz az ünnepi szetthez való meleg holmim. úgy látom, a szoknya vagy csinos öltözék azt jelenti, hogy van 1 szoknya 1 felsővel, és vége. ezeket 1ütt tudod hordani, és ha mást akarsz, akkor nem bírod variálni. nem csoda, ha valakinek ezer ruhája van így...

tehát a gyerekek cukik voltak, és igen viccesek, ahogy mindegyik jobbra nézett, mivel ott rejtőzködött a függöny mögött a tánctanáruk, aki mutogatta a mozdulatokat :)

10-kor már otthon is voltam, orsi is hamarosan megérkezett. pakolni, szendvicset meg helyet csinálni kellett, s epilálni pontban éjfélkor.
ó, én defektet  szereltem még 2x. szerencsére elsőt, de így is eltartott 1 db-ig.
remek kezdés volt ezek után szombaton.

szombat, verseny előtt (ugord át, ha unod)
a vonaton nem volt semmi különös. mondjuk azt nem bírom, amikor a kerékpárszállító vagonba beülnek a nembiciklis utasok, és foglalják a helyet. amikor a vonat 90 %-a nekik van fenntartva, ők beteszik oda a nagy seggüket, és néznek, söröznek.

utazott velünk 1 fiatal srác, aki triatlon versenyre  ment. de ez lehet a felderítő körös 7végén volt...
mind1, valahogy leértünk keszthelyre.
vettem magamnak 1 belsőt, aztán berontottunk orsiék konyhájába, ahol megettük az anyukája főztjét. csak ültem a padon, és olyan hullafáradt voltam, hogy ha még ülök 5 percet, ott alszok el. de el kellett indulni zalakarosra a szállásra.
az utat ismertük, majdnem untam is. orsi 1. váltójával volt 1 kis gond, amit a verseny helyszínén később sala orvosolt.
amúgy jó volt letekerni, a nap is bedobta magát, a reggeli aláöltözet a táskába került. bevallom, hátizsák nélkül sokkal kényelmesebb biciklizni.
zalakaroson már izzították a helyszínt, átvettük a rajtcsomagot (born energia szelet, 1 póló, papírok, velo januári száma, kulcstartó- baszki de utálom ezeket  a kulcstartókat, adnának inkább kitűzőt. ki hordja  a kulcsot a nyakában vagy ekkora zsinóron?!)

megkerestük a szállást. nagyon cuki környezetben van a szőlőhegyen, minden békés és nyugalmas, tiszta, rendezett, ápolt.

szőlődomb

a takarító klárika épp a szobánkat suvickolta alaposan, ugyanis kutyások voltak előttünk, s gondosan felporszívózta a szőröket. közben kiselőadást is tartott, s 1 bemutatót, amit a tv-shoposoktól lesett el: hogyan lehet 1 mozdulattal letörölni a vágódeszkát. ezt tehát átültette felmosó-padló együttesére. alighanem minden takarítónő ismeri ezt a trükköt, én már nem 1 ilyet láttam élőben. a szája gyorsabban járt, mint a keze- bűvész ő? elmondta fél életét. pestről jött- meglepődtem. majd amikor végzett, elnézést kért, ha esetleg kihagyott volna valamit. klárika el, mi be. be 1enesen a fürdőbe. szemüveg nélkül is jól lát6ó volt, hogy oda elfelejtett bemenni. orsival bebámultunk, és nekiálltunk röhögni, és orsi emlékeztetett, hogy végül is elnézést kért, ha valamit nem csinált meg...
szerencsére én kifigyeltem, hogy hol tartják a takarítószereket (a teraszon a felhajt6ó tetejű padban), így villámgyorsan előkerült a domestos meg a sósav. az előző vendégekre is rácsodálkozok most, amikor írom ezeket a sorokat: hogyan tudtak ilyen mocskot csinálni, s abban lenni? ez nem 1napos mutatvány volt...

no, ez csak 1 kis szelete volt a 7végének, 1általán nem rontotta el a hangulatot, s attól még tökjó volt a szállás és a környék is.
meg1eztünk abban, hogy gyaloglásra váltunk, a bringákat betettük a házba, normál ruhát öltöttünk, s elindultunk felfedezni a környéket.
1. cél volt a bolt a szombati reggelihez. nem tudtunk ellenállni a pozsonyi kifliknek, amiket 1 szép új helyi pékség készített. nem ettük meg, csak megvettük, ui. a következő út a cukrászdába vezetett, amit már a városba begurulva kinéztem magunknak.
2-2 szelet torta lecsúszott. mmmm, fííínomak voltak.

ezek után elballagtunk a kilátóhoz. nem titkolt szándékunk volt a zsírégetés. ez a domb tetején van. mondom, én fel nem viszem a boltban vásárolt tengernyi kaját, leteszem ide a lábához, kinek kéne ez a nehéz pakk? ahogy lehajoltam, rögtön kiszúrtam 1 négylevelű lóherét, amit le is szakítottam, s becsúsztattam a pénztárcámba- jól fog ez jönni vasárnap. nem mintha babonás lennék, de ez annyira spontán volt, hogy kénytelen voltam jelnek venni.

a kilátó után 1 hátsó úton tértünk vissza a szállásra. nagyon meg voltam őrülve a sok meggy- é cseresznyefa láttán. meg a gondozott szőlők, lenyírt füvek... szinte ausztriában éreztem magam. olyan jó érzés volt nem a szeméthegyeket meg a kuplerájt látni. itt a bizonyíték, hogy így is lehet.
a nap rohamosan szállt alá, s elkezdett hűlni a levegő. azon izgultunk, hogy milyen idő lesz versenykor. nem készültünk bundával.
a nagy gyaloglásban megéheztünk. nem kellett messzire mennünk, ugyanis a szállás alatt 1 étterem működött, s azt teszteltük le vacsorakor. júúújj, hogy micsoda finomat ettem! szűzérmék salátaágyon plusz hozzá rizs tesóm tanácsára. ez a hús isssteni volt. bepácolták, meggrillezték. olyan puha volt és omlós, ahogy a nagykönyvben meg van írva. igazi élmény és öröm volt enni.
a végén kértünk 2 kávét, amit vasárnap  fogyasztottunk el a könnyű, laza reggel érdekében.
mert az este feszes volt. majd ki-durrantunk a bőséges vacsorától.
ezért elindultunk megkeresni a vizimalmot, amit még az étlap is jelzett. jelentem, nem találtuk meg. a térképvázlat nem vágott 1be  a valósággal. nagyon szép dolgokat láttunk ám. 1 távolabbi faluból füst szállt fel, amit nyomon követhettünk. ráadásul akkor ment le a nap, úgyhogy az is színezett rajta egyet. én csak ámuldoztam. és megállapítottam, hogy nincs rossz dolgom, idén már harmadszor nyaralok.
hazafelé a kosárlabdázó fiúkat bámulva elfogyasztottuk a pozsonyi kifliket- a látványuk jobban megfogott, mint az ízük...
hálóruháról nem gondoskodtunk, így a tour de zalakarosos póló épp kapóra jött. felvettem az m-est. úgy feszült rám, mondom ezt meg kinek csinálták? nekem az m jó szokott lenni. orsin meg lógott az s-es. ---> elszámozták (betűzték)

verseny, vasárnap
elég jól aludtunk, de azért nehezünkre esett felkelni.
szépen megreggeliztünk, ami nem sokkal később távozott is mind2nkből. ilyen ez a verseny előtti stressz. még sosem voltunk igazi versenyen, ezért izgultunk. szóval a kávé se kellett volna.
balázs fél 9 körül érkezett, s elfogyasztotta a villásreggelijét (zöldséges-húsos tészta?) a teraszon, amit mi hüledezve néztünk végig.  a gyomrunk nem tudta tolerálni a látványt. viszont jó hír, hogy belátta, reggelizni kell legalább ilyenkor.

9 után legurultunk a rajthoz, feltettük az időmérő chipeket. mondogatták a hangosba, hogy minél lejjebb tesszük, annál jobb, pl. boka. de könyörgöm, kb. az újszülött csuklójára ment volna rá az a vacak... mind1, a bowdenen is nagyon jó helye volt, s ezt is ajánlották 1. körben.

rajt
az volt, hogy az 1. 200 nevező indul6ott előlről. mi orsival 52 illetve 53 voltunk, így nyomul6tunk az elején a tömegbe. bevallom, én kicsit féltem a tömegrajttól. még sosem vettem részt ilyenben. hogyan lesz? milyen közel lesznek a többiek? nem akarok felborulni stb.
balázs mondta, hogy majd utolér minket, menjünk csak.
én a jobb szélre húzódtam, hogy legalább az 1ik oldalamon ne legyen senki. míg vártunk az indítójelre, beszélgettünk 1mással és másokkal. a polgármester indította útnak a versenyzőket. lassú rajt volt. eléggé tetszett. a sok biciklis gurult, áramlott, keresték a pozíciót. jó volt így menni. és nem volt szoros sem. bár 1-2 partizán azért a frászt hozta rám.

mentünk 1ütt nagy örömben, aztán az 1. emelkedő, a hírhedt gelsei emelkedő a 20 %-ával végleg szétzilálta a tömeget. orsival a verseny előtt azon izgultunk, hogy biztos mi leszünk ketten, akik feltolják a biciklit- milyen égő, dehát ez van. ehhez képest: a mezőny kb. 2/3-a tolta a bringát. elég kényelmetlen volt, és sok időt vesztettem. előbb feladtam, mint a próbakörünk idején. volt aki a cipőjét is levette- bölcs gondolat, gyorsabban lehet kopogós cipő nélkül gyalogolni.
balázs természetesen felküzdötte magát, orsi tolta velem 1ütt. ekkor végérvényesen elszakadtunk 1mástól, s mindenki ment, ahogy és akikkel tudott.

volt 1 idősebb mókus, akinek ugyanolyan colnagoja volt, mint nekem, csak a színe volt más. ő gyanúsított meg azzal, hogy versenyző vagyok, mert igen jól megyek :) hááááááá, nem de azért jólesett.
elég sokat mentem elől és 1edül. ez fárasztóbb, mint stéherezni. de micsináljak, ha 1x nem bírtak a srácok felfelé menni, meg kellett őket előzni, mert hamar becsigultak, s csak toporogtam volna mögöttük. a gelsei emelkedőt hamarosan a börzöncei követte. ez enyhébb, 15 %-os és mindössze másfél km hosszú. ráadásul kanyargós a gelseivel ellentétben. a nyílegyenes utaknál rosszabb meg nincs is. csak a nyíl-sík :)
tehát börzönce is megosztotta a népet. elképedve állapítottam meg, hogy milyen sokan nem bírnak felmenni a 15 %-oson sem. nekem ez múltkor -igaz, hogy fogcsikorgatva- ment, és versenyen se volt ez másképp. szóval a csodagépek csodahajtóművekkel nem elegek, kell hozzájuk csodaférfi/nő is. (most letakarítottam a biciklimet, s immár látszik, hogy én 39/25-tel mentem fel) tehát tolták a srácok elegen, még be is szóltak, hogy nekünk nőknek könnyebb, mert könnyebbek vagyunk. hahh.
hozzáteszem, ha még 100 m-t tart a mászás, lehet én is elvérzek, mert pont addig tartottam ki a kajával, kicsit túl is húztam magam, s igencsak szigorú arccal jutottam a tetejére. itt volt az 1. etetőpont, ahol megöltettem a kulacsaimat iso-lötyivel, ettem 1 kis banánt, ittam vizet, s léptem elfele. mivel alig ettem valamit, leszűrtem azt, hogy az eléhezés 6árán voltam, s csináljak vmit másképp, mert még a verseny 2/3-a hátravan.

az energiaszeletet apránként tömtem magamba. mivel nem tanultam meg elengedett kézzel tekerni, így elég nehéz volt enni annak ellenére, hogy előzőleg levágtam a csomagolás végét. a born energiaszelet, amit kaptunk, megolvadt, s 1 örökkévalóság volt kivarázsolni a csomagolóanyagból. nem jók ezek a kimártott cuccok.

szóval gyűrtük a km-eket. néha bolyban, gyakran 1edül. az emelkedők, mondom, megosztották a bolyokat. nekem síkon problémásabb biciklizni. néha beszélgettünk is, de inkább némán tekertünk. kicsit izgultam a kajálás miatt. hogy nem lesz elég. fárasztó azért ilyen tempót menni, még ha 30-as átlag is jött ki. nem vagyok versenyző, na.
a 2. etetőpont=felsőrajk előtt volt 1 szembeszeles szakasz kertek alatt. így kikerültük zalaszentmihályon azt az emelkedőt, amit mi orsival megcsináltunk a próbakörön. sűrűn gondoltam rá, hogy ott ő mennyire kikészült, és most megmenekült ettől a kihívástól. én sem bántam, hiába szeretek dombozni.
a főútról letérés előtt bizonyosodott be végleg (ekkor tudatosult bennem), hogy kicsit gyorsabb vagyok dombon fölfelé mint a többiek, akikkel tekertem. így kényszerültem 1edül tekerni sokat... ez verseny, nem a kényelemről szól...
dióskálig ordenáré szembeszél fújt, s az út se túl jó. talán ez volt a legrosszabb szakasz annak ellenére, hogy már csak 30 km volt vissza.

közbeszúrom, hogy tök profi volt a szervezés. nyilak mindenütt, és legtöbb kereszteződésben vagy veszélyes helyen sárgamellényes piroszászlós segítők álltak, mutogattak, fújták a sípot. szóval az eltévedésnek esélyt se adtak. gőzöm se volt, hogyan megy ez. nekem mindig az eltévedés a parám.

az 1ik gélt az etetőpont után nem sokkal benyomtam, a másikat pedig 10 km-rel a vége előtt terveztem elfogyasztani. ugyanis a szőlődomb elég meredek volt, s energiáim is elfonnyadóban. kellett az utolsó km-ekre valami segítség.
ahogy éreztem magam fölfelé, nem úgy tűnt, hogy itt bármi is segíthetne... szenvedés volt felmenni, már szombaton dajkáltam magamban ezt a hegyet, hogy milyen jó kis megoldás ez így a végére, ez a kis mászás, mennyire fogom élvezni, mert a szőlőhegyek jók. erre örülhettem, hogy nyeregben bírtam maradni. a kilátó mellett kanyarodott el az út, s itt is volt 1 frissítőpont. ezt igazán nem értettem, hogy 3 km-rel a vége előtt minek tesznek be 1 ilyet. természetesen nem álltam meg, hanem gurultam tovább.

a hegyről le is kellett menni, még kanyarogni kicsit zalakaroson, aztán feltűnt a célegyenes is hamarosan.
elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy teljesítettem a távot. balázs rögtön kiabált is, hogy erre. gratuláltunk 1másnak. jó volt. ott toporogtunk zokniban. éreztem minden 1es testrészemet. nyújtani is nehezemre esett. orsi utánam kb. fél órával érkezett meg. elmondta, hogy gelsétől szinte 1edül küzdötte le a távot.
egész nap 100 fok meleg volt, nem kellett karmelegítő meg semmi se. balázs 33 fokot mért. igazából nem volt melegem, míg bicikliztem, ui. a menetszél meg az igazi szél mozgatta a levegőt, nem volt hosszú szerpentin, amin 6-tal lehet fölfele menni, s közben áll a levegő.

eredmény
merthogy versenyen az is van.
4:12:35
kb. 7 percet álltam.
ha jól rajtolok, akkor simán dobogós lehettem volna... mert akkor lett volna kikhez lemaradni. s nem is feltétlenül kellett volna a gelsei emelkedőn felmennem. másfél perc... ez jó tanulság volt, hogy inkább az elejével kell menni, s akkor még le lehet szakadni másokhoz. majd legközelebb, augusztus 2-án! így 4. lettem, abszolútban meg 5.

a tombolán nem mi nyertük meg a merida biciklit. meg mást sem.
a műsorvezető csávó elég gyökér volt, legszívesebben leborítottam volna 1 vödör szarral. jobb is, hogy nem nyertem, így nem kellett vele konfrontálódnom/kommunikálnom/neadjisten nem alázott porrá, mint az 1ik kissrácot, aki nyert.
szerencsénkre balázs autóval volt, s mindhármunk biciklijét be tudtuk passzírozni, így nem kellett hazatekernünk, elvitt minket keszthelyre. a 4,5 óra erőltetett menet után igencsak nem esett volna jól tovább falni a km-eket.

mit írjak még?
jól bekajáltunk orsi anyukájának a főztjéből.
meg is tisztítottuk magunkat.
elsétáltunk a balcsipartra. előtte megittam 1 sört.
ott voltak a bütykös hattyúk, és én szinte fej-vesztve menekültem előlük, valamit be is szóltam nekik (mintha értenék...), és a sétáló fiatalok meg rajtam (velem 1ütt?) röhögtek. a zárójel fölösleges, mert nem számít, hogy rajtam -e vagy velem, mert nem bántott az előbbi sem, illetve lényeg a szórakozás és a szórakoztatás.

szumma
jól éreztem magam a versenyen. máskor is megyek. nekem bejött. az eleje különösen nagy öröm volt, aztán a vége is az volt, de a végefele nem annyira. jobban és többet kell ennem. nyomatni kell az iso-cuccokat, zseléket, minden. itt nincs idő szendvicsből energiát nyerni. ennyit el kell bírjon a szervezet.