az eső tegnap már engem is kikészített. pedig annyira optimistán álltam hozzá.
letakarítottam a gizellát, beolajoztam a láncot, pedig tudtam, hogy még lesz eső, ami fél pillanat alatt tönkreteszi a munkámat. du. elindultam esőfelszerelésben. már nem is érzem olyan gáznak. igazából gyalog jobban elázok, mint bicajjal (nincs vízálló cipőm), úgyhogy a bohóckinézet ellenére is jobb választás a bicikli. szóval megy a bohóc a váciúton. lánc ledobb. fasza. kiáll. káromkodás. a westend oldalában gumikesztyűt húztem, s visszatettem. most nem lötyög. hanyag voltam délelőtt, ez lett az eredménye. nagyon ráférne szegény biciklire 1 is karbantartás, fékek, középcsapágy, izébigyó...
dolgom elvégeztem. beugrottam a lehelre mazsiért, s elindultam hűvösvölgybe. jó hogy ennyi időm volt. az árpádhídon mentem át. úgyis ráérek, biciklizgetek 1et. a retek utcánál ráléptem valahogy az 1. sárhányó meghosszabítására, alafogó gumiszőnyegre, s ezzel a mozdulattal letéptem a szigetelőszalaggal rögzített jobboldali pálcát. juhéjj... a pálca 1ből a külsőnek csapódott, és így súrlódva tekertem tovább. nem voltam boldog. szerencsére bevillant, hogy ott van útban a probike, hát majd ott kéreg szigszalagot. ekkor a felismerés: de hisz elmúlt 6 óra! ám nyitva voltak. kértem ragasztót. megcsináltam és uzsgyi/usgyi. mire célomhoz értem, átöltöztem, wc stb, éppen 7 óra lett. és csernus dr. megmondta afrankót. hát háromezerkettőt nem ért meg, de legalább láttam. ezeket nagyjából olvastam tőle. mind1. az előadás után csak nagynénémig jutottam.
és akkor reggel jött a felismerés, hogy a baloldali pálca is lejött...
most már megcsináltam.
álmos vagyok.
és fáradt. pedig ettem 2 banánt meg 1 csokit, hogy energetizáljon. de mint halottnak a csók... fogynom kell. utálom ezt a súlyt cipelni. meg a hátizsákom súlyát is utálom cipelni. mindig telepakolom cuccal.
ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése