2010. október 11., hétfő

gellérthegy

a pénteki nap közepesen szarul indult.

erstebank
elmentem az erste-be, mert az ügyintéző elfelejtett aláiratni velem vmilyen papírt. amikor elkzdtem az ügyintézést, már akkor is nagyon kedves volt ez a lány. most az aláírás után beszélgettünk vagy 10 percet. ritkán vagyok bankba, utoljára tavasszal lehettem, de akkor is (+)an reagált a bankos csaj arra, hogy biciklizek, meg a mostani is. ő spinning biciklis cipőt akar venni. beszélgettünk a közlekedésről meg mindenről. bolfdog mosollyal távoztam, hoyg milyen jó, hogy nem csak idegbetegek vannak, hanem ilyen kedvesek is.
hazafele láttam 1 ismerős futárt, aki integetett, ettől is csak jobb lett a kedvem.
a lidl-ben a pénztásosnő jó utat kívánt- bár ez lehet csütörtökön történt.

kamilla
du. kamillával játszottam. bevásároltam a piacon, hogy tudjon gyümölcsöt enni meg 1ébként is keleltt. annyira cuki: pénteken ébredés után otthon sosem éhes vagy szomjas, mindig nálunk eszik ált. gyümölcsöt. és néha mondja: andi, főzzél valamit.
az én életemet tényleg megváltoztatta ez a kislány. kinek kell ezt meghálálni? a szüleinek vagy neki+szülőknek? persze vissza lehetne menni ádámhoz + évához. jó lenne ha találnék rá szavakat, hogy mennyire nagyon jó érzés ez. vagy vmi metaaforát, hasonlatot. vmi kifejezőt. de nem vagyok költő sem író, így abban bízom, hogy elég csupán törődni, foglalkozni vele, és áramolnak a (szeretet)rezgések oda-vissza. és minden megy a maga útján. hű

este
nagy jókedvvel távoztam tesóméktól. gyors összekészültem, és tekertem borcsához. aki már az 1ség előtt várakozott többedmagával. kapásból beletoltam a biciklimet 1 óriási kutyaszarba. tamás adott 1 zsepit, hogy töröljem le, mert fel fogja csapni. igaza lett: szombaton láttam, hogy a felületes törlés miatt, a sárhányóra is jutott belőle. így kissé hibbantidegbetegen mentem be a kocsmába. ahol baromi füst volt, viszont meleg, míg a kertben hideg és jobb levegő. meggyőztem a többieket, hogy legyünk bent - bár senki nem dohányzik -, én ui. eléggé kevés ruhával voltam ellátva. naiv vagyok. minek feltételezem, hogy télen bárhol is meleg lenne? bár kedden a mister (+) csalódás volt. jól befűtöttek oda, öröm volt üldögélni a füstben :)
szóval beszélgettünk, sörözgettünk, balázs levette a bukóját, hogy felpróbálja az enyémet, addig imre elrejtette az övét, hogy sapkában maradjon :) meg nevettünk is. szóval jó hangulat volt. közben fellépett 1 női zkr, a vége felé tamás indítványozta, hogy nézzünk el máshova. én bele1eztem, aztán felvetettem, hogy biciklizzünk 1et. hova? istenhegyi út. vmi kihívás kell. az nem jó, túl messze van. akkor hova? srácok javasolták a gellért hegyet. jó, csak biztos, hogy az megmász6ó 1sebességessel? még sosem jártam ott bringával, csak gyalog. végül balázs, tamás és én kerekedtünk fel, a többiek lemorzsolódtak.
nagyon jó volt. örültem, hogy végre vki eljött velem éjjel biciklizni. így spontán. persez fent majd szét-fagytam, de amíg fölfelé küzdöttünk, addig legalább melegem volt. a hegyalján legurultunk, és végül si a tündérgyárban kötöttünk ki még 1 sörre meg dumáltunk 1 csomót.
nna minden nagyon szuper és vicces volt. 02.45-kor már otthon is voltam.
reggel meg tesóm keltett, mert szétvágta a zárnyelvet, ui. elhagytam az 1etlen sufnikulcsot. aztán mentem az obiba zárért. most legalább van 2 kulcsunk, hogy a (+) oldalát nézzük a dolognak. és sikerült beszerelnem. hát az az ajtó elég gáz...

és az éjjel folyamán nem pihentem rá a másnapi szlovák tekerésre, meg is lett a böjtje, de azt majd holnap írom le, hoygan volt. most azt gondolom, nem lesz olyan hosszú, hoyg nem tudok róla sokat írni. majd meglátjuk. addig kialszom magam, mert szét vagyok hullva, szemeim csíkok.

és a
szilvaleves
sem sikerült oylan jól. ennek a besztercei szilvának -ezen a néven árulták- semmitelen íze volt. a mienknek otthon nagyon karakteres az íze, ez meg csak nyersen ehető. mondjuk látszik is a héján. a kékhéjú szilva rendelkezik oylan zamattal, ami hőkezelés után is megmarad, a rózsaszines nem.

izomlázam van. ezt a sok biciklizést nemtom mennyi jógával lehetne kompenzálni. v el kéne járni masszőrhöz. azt mindenféleképpen. már msot éhes vagyok. mit eszek vacsrára? tésztááát. este fél 9-kor. de sok bringázástól mindig baromi éhes vagyok máésnap. 160 km, 3300 m szint. pedig miylen sokat ettem. na de erről majd holnap.

1 megjegyzés:

mr.barna írta...

nehogymár bocsánatot kérj ilyen marhaságért :)