bakony

7végén a bakonyban voltunk.

nagy szerencsénk volt az időjárással. örültem a napsütésnek. pihentetett és gyógyított. 

most csak gondolatok vannak a fejemben, nem áll össze 1 kerek történetté az egész. 

MÁV

miért állunk vazze'?

győr
ez nagyon igaz volt az utunkra. képzeljük el, hogy a mávot még jobban szétcincálták, más cég intézi az utaztatást, más a karbantartást, ki tudja még, mi van. a vasútállomáson feltűnt, hogy a mozdonyokon új felirat van: máv trakció. most rákerestem: "...megrendelésére végez személyszállítási és árufuvarozási célú vontatási, illetve tolatási tevékenységet." vmi ilyesmit mondott a kaller is. hogy más kezeli a mozdonyt, más a vagonokat. remek. így hangolják össze a tevékenységeket. tehát képzeljük el a következőt: a mozdonyvezető benyomja a nívópálcát. kiveszi. tökszáraz. ezzel így nem lehet továbbmenni. józanparasztiész ezt mondaná: töltsünk bele motorolajat, és már indul6unk is. a valóság ezt mondja: hozzunk 1 mozdonyt celldömölkről, csatoljuk rá, és menjünk. így is lett. közel másfél órás késéssel indultunk tovább. szerencsére jó idő volt, és nem siettünk. MI. de a kurvannyát a sok naplopó mávosnak, hogy ezért fizettetnek az utasokkal ennyi pénzt, hogy kukutyinból hozzák a mozdonyt, ahelyett, hogy tízezerért beletöltenek a szerencsétlen mozdonyba motorolajat, és várakoztatják a jónépet, köztük 1 39 főből álló óvódás csoportot, akik éppen haza készülnek. meg tökmind1, hogy hány embert. az utasok a szolgáltatásért. kaller elkeseredve, kiborulva, hogy ez így megy, lopják ki ezzel a kis szétválással a pénzt továbbra is, itt semmi nem megy, felelősséget nem vállalnak, az un. managgerek aránya a mávnál közelíti a 20 %-ot, míg régen az 5-ö sem érte el. és ő így képviselje a mávot. hát ezt ni. ő el nem kéri a jegyet senkitől se, ez a minimum. váltsák vissza.
siralmas.

slambuc
az idei überelte a tavalyit, az biztos. a slambucban az a jó, hogy ha valamelyik hozzávaló nem megfelelő minőségű, valahogy kompenzálja az egész massza. most a kolbász volt a szűk keresztmetszet. savanyú volt. meg kell venni a drága gyulait. megbíz6atlanokat árusítanak elérhető áron. vagyis g., majd ha töltenek, tesz félre, hogy az kerüljön bele a slambucba következő ősszel. én meg hozok otthonról szalonnát. most nem találtam a hűtőben. nem értem, azt hittem, hoztam otthonról.
annyira jól sikerült. krémes lett. lett 1 pici leve. igen, ez a szó a legjobb: krémes. krémes és selymes. júúúújj, isssteni volt. melegítve másnap még jobb. hiába a szabad tűz nem hazudtolja meg magát.
tuti kaja ez a slambuc. fodros tésztát tettünk bele lebbencs helyett, de így is nagyon szuper volt. mmmmmmmm

homok
igen, a bakonyban van homok. most is gyalogoltam benne 1 kicsit. nem volt kánikula, így nem forrósodott fel annyira, hogy égesse a talpamat. nagyon érdekes megtapasztalni, hogy mennyivel hidegebb a homok az árnyékban, mint a napon. és ezt csak mezítláb érezhetjük. és az a különös, hogy már egészen apró kis homokbuckák esetén is kijön a különbség. a napsütötte oldala jó meleg, míg az ellentétes oldala szinte hűvös. hasonló a slambuchoz: selymes.

túra
túrának nem nevezném azt az összesen kb. 6 óra gyaloglást, mait 2 nap alatt csináltunk. de jó volt. én most nem igényeltem kifárasztó menetelést, mert le vagyok pukkanva  egészségileg. igaz a múltkori "bokasérülésem" miatt volt szar gyalogolni, mert csesztette a bokámat a bakancs magas szára. nem akarok panaszkodni, de ez tény.
érdekes, hogy az erdő nem őszült. minden zöld volt. persze a szárazságtól kisárgult a fű, ám az ősznek semmi nyomát nem láttuk. ugyanakkor tudom, hogy ott van az elmúlás az őszben. és ez olyan lehangoló tud lenni. hogy ezek az utolsó meleg őszi napsugarak, jön majd a hideg, vele 1ütt minden szar. és akkor abban kell megtalálni a szépet. szerencsére messziről ez sokkal kivitelezhetetlenebbnek tűnik, mint amikor tényleg ott van a csúnya tél. csak akad szép fehér hó vagy némi napsütés, ami reménnyel tölt el. és jó nem megfeledkezni róla, hogy az élet 1 körforgás, még mindig van 4 évszakunk, és eljön majd a tavasz is. és aminek van eleje, annak vége is. ha jó, ha rossz. a másik meg: az ősz 1 csomó színnel meg terménnyel megajándékoz minket. ezek meg éltetnek. a szilva, alma, körte, tök, stb. mégiscsak van benne élet.
szeretem az őszt mindezek ellenére.
és 1re inkább rájövök, hogy a jelenben kell élni. a múltat és a jövőt csak minimálisan szabad beengedni a gondolatainkba, mert abból csak a baj lesz, ha folyton ezekkel vagyunk elfoglalva a jelen helyett.
múltkor voltam templomban. nem érdekelt 1általán, de elmentem misére ha már ott vagyok. végig tudom ülni. ha kibírtam 10 évig, most is kibírom 1 alkalommal.

beültem, álmos voltam, a prédikációt végigaludtam. néztem a világos falakat, a nagy ablakokat, és rácsodálkoztam, hogy jé, 1 világos templom. ide nem kell világítás napközben. és mennyi diszperzitet festhettek el vajon, mire felújították? és alig van hívő. mind1, nem az én pénzem. vagy ki tudja? nem érdekel.
és hogy minek ülök én ott, ha ellenkezik a világnézetemmel a misére járás? rossz érzésem volt tőle annak ellenére, hogy végig bírtam ülni károsodás nélkül.
:)
istenhez imádkozni? istent imádni? mi ez? a FÖLDÖN hogy lehet 1 nem földi dolgot imádni? a földön a földiekkel kell jónak lenni. magunkhoz és a környezetünkhöz. velük kell jóban, harmóniában lenni, nekik kell segíteni. a földön kell örülni és szomorkodni. miért üljek bármilyen templomban is bármilyen istenhez imádkozva? a földre születtem, itt van feladatom. földi eszközeim vannak hozzá. hát én most itt tartok. nekem a vallás sokat nem adott, csak rontott rajtam. ebből kell kifürödnie még a nem vallásosoknak is. beszívódott a zsigereinkbe, ott van a génjeinkben a kereszténység minden hátulütője. gondolom ezt más vallások hívei is elmond6ják magukról. a vallás nem ad szabadságot. a vallásszabadság szónak így nincs értelme. ez most jutott eszembe.

jól elkanyarodtam a gyaloglástól. szóval nem publikus okok miatt kripli vagyok, úgyhogy nekem 1 db-ig pihennem kell. meg amit mindig írok: elgondolkozni.

almás pite
a-val összedobtunk friss, harsogóan ropogós almából 1 pitét.  imádom, amikro fröcsög a friss almából a lé. majdnem akkora élmény, mint amikor beleharapok 1 kolbászba, és fröccsen belőle a zsír. nem csak úgy szétposszan.
nem sokáig tartott ki az 1 tepsi sütemény.
vittem 1 szilvatöltelékes piskótatekercset- hogy nem menjek üres kézzel. ennek is hamar vége lett. nem kiadós sütemény ez a piskótatekercs. és hiába zsíroztam, liszteztem ki a tepsit, leragadt a tészta, alá kellett vágnom. a sütőpapíromat nem találtam meg (nem is kerestem :)

olvastam pár sütőtökös receptet. ezeket meg kell csinálnom. imádom a sütőtököt, mégis tök ritkán sütök :)
sütöttönk körtét a parázsban. lett 1 arany göncölszekerünk, és 1 egerünk. remélem, látjátok ti is.