a szőlődesszert készítése közben rájöttem, hogy ha meggrillezük, akkor ízkárosodás nélkül átalakul a szőlő, és könnyebb átpasszírozni. ezért a maradékot meggrilleztem, és átpasszíroztam. részben ebből lett ez a sütemény (édesség). (homályos a kép...) a fehér rész túrókrém tejszínhabbal lazítva, a lila pedig a szőlőlé némi cukorral. ezekbe az állaguknál fogva némi zselatin is került.
szerencsénk van ezzel a napos időjárással. ahova odasüt, ott jó meleg van. az árnyékban pedig lehet fagyoskodni. 2 pár vastag zokni van rajtam, alig fér el a papucsban a lábam. akár mezítláb is lehetnék, annyira fáznak a lábaim. lehet behozok cipőt, és abban leszek, hátha jobban melegít a zokninál. 

péntek
en össze-vissza futkostam (bicikliztem). ez nem baj, de össze-vissza is ettem. ez baj.

szombat
családi nap volt. a gyerekek nagyon cukik voltak. virág 1re bátrabb, nyújtja a kezét, gyere.
az ebédet az én javaslatomra az újranyílt wekerle étteremben költöttük el. most írjam le a tapasztalataimat? amikor a wekerlei sodrófa versenyen a műsorvezető elmondta, hogy a zsűri 1ik tagja innen való, akkor azt hittem, hogy az menő nagyon. aztán elsétáltunk az étterem mellett, megnéztük az étlapot, mai nem erről árulkodott. szokványos ételek, választék alig. a hely ránézésre kívülről nagyon nagy, van étterem, presszó része is meg cukkrázzda. ez látszik kívülről. a szokásos wekerlei dizájn.
én nem tudom, meddig pihent ez az étterem használatlanul, de megállt benne az idő, az tuti.
a falakat ugyan lemeszelték fehérre, de 1-2 jelölővonalat otthagytak. lepukkant az egész. poros csövek, régi járólapok, hullámlemez budiajtó. még a wc-ket sem cserélték ki. vagy legalább az ülőkét. az látszik, hogy próbáltak koszt felszámolni amennyire lehetett. minimál költségvetés. a nagyteremben nem jártunk, mert ott rendezvényt tartottak, vmi öregasszonyt ünnepeltek :) 1 zöld mázas cserépkályhát pilantottam meg klotyóra menet.
a cukkrázzda rész siralmas. a nagy hűtőpultokban maradék sütemények összetömörítve 2 kupacba. hány napja áll6nak ott? kinek van gusztusa hozzá? ezt hogy lehet cukrászdának nevezni? bá-á-ár... lehet ki sincs írva, hogy cukrászda. érted. szombaton délben maradék sütemények...
a pincérnőnk fura volt először, aztán megpróbált mosolyogni meg kedves  lenni a későbbiekben. ezzel nem volt gond.
a tanulópincér igen kezdeti fázisban lehet még a pincér szakmában, ui. amikor végeztünk, és szedte le az asztalt, forgatta a poharakat, hogy mi van benne, van -e benne 1általán vmi. kezdtem megijedni, hogy otthagyja nemhogy az üreseket, még a vizeseket is.
fatter kérte a számlát, erre a pincérnő kihozott 1 kézzel írottat. mint 15 éve. hosszúkás fecni, raja tolla írt rövidítések meg strigulák. az összeg reálisnak tűnt. ahhoz képest  amennyit dohogtunk kaja közben, apa túl sok borravalót adott. tehát fizetett, rátette a "blokkra" a pénzt, s a pincérnő felmarkolta a pénzt a blokkal 1ütt...
előnyére legyen mondva, hogy 6 tányért kihozott 1xre. igaz letenni nem tudta 1edül. (jajj, röhögök)
a kajáról is essék néhány szó.
az én borjú bécsim krumplisalival finom volt.
anya nemtommilyen húsa mellett a saláta annyira csípett, hogy majdnem felrobbant.
elinek nem tetszett a spenótos penne+vasalt csírke. szerintem csak az volt a baja, hogy megborult a szerecsendió.
tesóm a grillezett gomolyával elégedett volt.
fatter... nemtom mit evett. volt - benne/mellette vmi túlcsípős.
kamillának ízlett a rántott pulyka.

én a kaja befejezése után játszottam a gyerekekkel a cukrászda részben (ekkor tettem megfigyeléseimet). eltűntünk vagy negyed órára. amikor visszatértünk, mosolyogva kérdezte a pincérnő, kérek -e gyümölcsrizst tele gyümölccsel, csokiöntettel. kértem öntet nélkül. nem tudtam összerakni a sok gyümölcsöt a rizst meg a csokit. hibáztam. ui. narancsos volt, és ahhoz megy a csoki. és elnyomta volna az öntet a gyümölcsrizs-ségét. nemtom mit tettek bele, de tömör volt. margarint? nem jöttem rá. a tejszínhabspray valamelyest enyhített a fojtósságán. amennyit enyhíthet 1 növényi tejszínhab, ami olyan tömör mint 1 tömb túró. de nem mertem szólni, mert elinek ízlett. öntettel biztos jó (jobb) lett volna.


most fikázom magamat is. magamat, mint vendéget: amikor befejeztük az ebédet, odajött a főnök, és megkérdezte, minden rendben volt -e? mi azt válaszoltuk, hogy igen. ez elfogad6atlan fogyasztói magatartás. átverem magam meg az éttermet. hát én világéletemben konfliktuskerülő voltam, és nem tanultam meg, hogy kell az ilyen helyzeteket kezelni. mit mondjunk, ha vmi nem tetszik? miért nem mondjuk meg, maikor fizetünk érte? hogy sajátít6nám el ezt a tudást? 1x, még nyáron a velence alleycat előtt a kisboltban mondtam meg, hogy elégedetlen vagyok a zoltán utcai pékség péksüteményeivel. szóval így az étterem sem tud változtatni, ha nem mondjuk meg, hogy öreg, ezzel és ezzel baj van, gondoljátok át.
ez a megalkuvás 1 formája.
ezt szeretném magamból kiirtani.
ez a legszarabb emberi tulajdonságok 1ike. szerintem.
és ha most 7végén nem megyek el tüntetni, akkor ugyanezt fogom érezni. hogy valamicskét én is tehettem volna, de inkább rokonlátogatóba mentem. hogy akkor minek rinyálok, ha ezt a minimumot se teszem meg, hogy elmegyek tüntetni magamért meg a többiekért. mert van aki nem tudja megtenni, nyilván nem utazik fel pestre nyírpilisből. tehát aki bp-en van, az felelősebb. a nép kezében a tüntetés 1 fegyver. meg az igazi fegyverek is fegyverek. és tudomásul kéne venni, hogy rendszert váltani nagy valószínűséggel csak véres úton lehet, mert ha ún. békés, mint 1989, akkor ...abból látjuk mi lett. inkább örüljenek azok akik nem tüntetnek, hogy vki elvégzi helyettük a piszkos munkát, amíg ők a fotelben rágják a rántotthúst szalmakrumplival a való világot bámulva, és nem az ő seggüket verik szét gumibottal.

liget kritérium
egy gyors váltás

ha orsi nem csörget fel, nem indulok el. én szombaton aludtam az étteremben, a kertben, otthon az ágyon olvasás helyett. feltápászkodtam, kigurultam a városligetbe. addig volt jó, míg le nem szálltam a bicikliről. rögtön nekiálltam fázni. pepével mentünk pár kört, és elég rettenetesen éreztük magunkat. hideg izmok. mintha úton lettem volna fél napja. hogy gyorsulok fel. nem akarok utolsó lenni. stb.
1 kör= 16 km. azért csináltam végig, mert elkezdtem. csigabigaként vonszoltam magam 1-2 helyen. ahol a legsötétebb volt, ott ment legszarabbul. kicsit emelkedik ott az út. közben szidtam magam, hogy minek neveztem be, tök lassú vagyok, sehol 1 teremtett lélek, senki nem teker olyan tempóban, mint én, utálom, égő. orsi lelkesen bíztatott minden körben, köszi! a 8. kör végén köröztek le az erősebb srácok. mint kiderült, páran feladták. az összes (3) lány végigcsinálta. így lettem 3. :) a red bullokat szétosztottam. így maradt vmi angolnyelvű újságom. az 1. manna lett. ő versenyző. a 2. 1 szlovén lány, aki gyanús volt :), ui. trackstandben is indult. meg a szlovén barátja is helyezett lett vmelyik számban.
tamás pedig közel állt, hogy megnyerje a tackstandet. nagyon közel.
orsi míg én izzadtam, széjjel fagyott. megnyugtatom, hogy a lábfejemet én se nagyon éreztem, csak felül izzadtam. ilyen ez a tél meg ez az aldis felső. de majd ha jön a zselés talpmelegítő... minden más lesz

perity
tegnap az íjászból kimozdítottam zét és orsit a peritybe. most 150 ft/db minden sütemény este 6 után. 2 benyomtam. 1et előtte leküldtem a földre. túl magas a süti, és kitáncolt a tányérból. mind1, azért felvettem, ami a padlóval érintkezett, azt feltöröltem, a többit megettem. nagyon kis fincsik voltak a grillázsszemecskék a tetején. gyanítom, hogy perityék sem kerülik a hullalát :( azért klasszak ezek a sütik. mindenkinek ajánlom, aki olcsón akar jót enni. dögivel vannak a szebbnél-szebb sütik. és a rumos csokitortán nem éreztem hullalát. meg az almás lepényen sem :)

este pedig megcsináltam a körte befőttet. nehéz volt eltalálni a lé helyes összetételét, és így sem vagyok biztos benne, hogy sikerült. majd bontás után nyilatkozok.

most pedig beszúrom ide a kelkáposzta főzelék bíró lajos szerinti alap hozzávalóit, ami 1ben az őszi háttérképem is. lecserélem a gombapörköltet