üzenet

tegnap ráérős voltam, és a bajcsyn mentem a bringaúton. a postánál összefutottam pepével, kicsit beszéltünk, ő bement csekket feladni. megvártam, mert volt időm. nézegettem a gyalogosokat meg a bringásokat. jöttek az emberek. köztük 2 nő 1ütt. rácsodálkoztam az 1ikre, hogy milyen fura az arca. japán-kínai-magyar keverék vagy mi? érdekes volt. erre a mellette álló megkérdezi:
-hello, do you speak english?
-yes, a little.
-i'm andrea...
-i'm andrea, too.
miért kérdezett angolul? mert olyan külföldi fejem van (hahaha)
szóval kiderült, hogy magyar. itt élek -e, ő sem pesti eredendően... kezdett gyanús lenni. namondom, kivárom a végét. és akkor előhúzott a táskájából 1 papírt, hogy szeretnének 1 üzenetet átadni. (pont erre számítottam, hogy jehovák. végül is, ha nem azt kérdezi meg, hogy mi merre van, akkor minek állítana meg 1 külföldi?)
mondtam, hogy köszönöm, nem érdekel, láttam már ilyet, nem illik bele a világnézetembe. köszöntek és távoztak. gratulálok magamnak, hogy leszereltem őket. bár valószínű nem azok az erőszakos fajták voltak.
szóval ezek idegen nyelven is térítenek. nem semmi.

pepe kijött. még trécseltünk, aztán lekiabáltuk balázst az útról. jól összetalálkoztunk. pont ez kellett.

elfelejtettem ami még mozgatta az agyamat. így megy ez. gondolatok jönnek mennek. ja, végre elértem azt az állapotot a 7en, amikor fizikailag szarabbul voltam, mint lelkileg :) aztán fordult. változó. mostanában azt erősítem magamban, hogy minden mulandó. ami elkezdődött, az véget is ér 1x. csak győzzük kivárni. ezt teszem. és vmi alakul talán. nehéz körül6árolni dolgokat. az nagy segítség, ha nem rohanok folyton valahova, hanem megülök 1 helyben, s csak 1felé koncentrálok: befelé. nem mintha sokfelé tudnék koncentrálni. nem vagyok anyuka.

készül a 3. legmenőbb fülbevalóm, juhúú!