2012. január 20., péntek

gyalog

már megint gyalogtúráztam :) idén először, a szezonban másodszor
cél: börzsöny.

előzmény
hát volt... a pénteki bebaszás mellék6ásai szombat du-ra tetőztek, mai azt eredményezte, hogy a szimplában tartott goldsprinten kb. 1 órát töltöttem, aztán húztam haza magamba szállni. szó szerint. annyira dekoncentrált voltam, agyam teljesen széthullva, hogy 5 értelmes mondatot képtelen voltam folyamatosan kinyögni. jobbnak láttam, ha lelépek. ez van. ahogy idősödöm, 1re durvábban jelentkezik az agyilag zokniságom italozás után. aztán otthon már remegtem. jól bekajáltam meg mostam, tettem-vettem, így normálisan tértem nyugovóra, hogy másnap reggel fél 6-kor könnyedén felkeljek. könnyedén? ez azért túlzás.

túra
gyorsan összekészültem. az előző nap a tesco expressben vásárolt zsömléim a szendviccsé válás után részben megpuhultak, a saláta összeesett. érdekes volt kitekerni a nyugatiba bakancsban és spd-vel. maximális sebességem lehetett vagy 20 km/h.
a pénztárnál már ott volt zoli. miután megvettem én is a jegyet, és kikötöttem a gizit, zoli után mentem a büfébe. éppen kávét rendelt és beszélgetett a pultossal :) csörgött a telefonom. mi ez? hajnalban ki hív? hát fecó volt az. ő is jött túrára. nem is reménykedtem, mert a friss családapa szerep az addigi életet jelentősen módosítja. erről jut eszembe: múltkor az álmodtam, hogy terhes vagyok. igen, terhes, nem várandós. mert nekem az terhes volt. rettenetesen éreztem magam. hogy úristen, most mi lesz? felborul az eddigi életem, jaj. aztán még álmomban rájöttem, hogy nem is lehetek terhes. felébredve meg jött a 100 % megkönnyebbülés.
aztán csatlakozott még barbi meg péter, és nagy meglepetésemre meg örömömre gábor.
ki nem hagy6ó részlet: fecó már a vonaton ült, amikor engem hívott. lindultunk megkeresni. 1x csak 1 sörre tévedt a tekintetem. ez az, itt ül fecó :) és valóban. csak 3 sört hozott, németzoliékat felhívta, hogy vegyenek még, ám ők siettek, így szobon a restiben tankoltunk fel, meg ittak zolival 1-1 pálinkát. közben 10-en lettünk, majd bernecebarátiban már 12-en. a kocsma volt a +2 emberrel a találkozási pont. befüstöltük magunkat a nap elején, aztán megnéztük a helyi pléhkrisztust meg pléh gonosztevőket a dombon. épp akkor jöttek ki miséről az emberek. szép falu ez a b.baráti. dimbi-dombi, zegzugos, régi pincékkel. sajnos alig fényképeztem, mert hideg volt, és nem akartam kezet fagyasztani.
a másik kocsmáról lebeszéltük fecót meg zolit.
...hm annyi mindent akartam írni. kiment a fejemből.

1x eltévedtünk. ez tanulságos. sokan voltunk, beszélgettünk, mindenki a másikra figyelt, a turistajelekre nem koncentráltunk, mígnem 1x csak valaki megkérdezi: látott jelet mostanában valaki? nem. mikor láttunk utoljára? passz, kb. a tűzrakóhelynél.
...
amúgy szintben nem mentünk nagyot. utólag végiggondolva nem is bánom :)

most már közzéteszem ezt. de még pár gondolat, ami nem a gyalogtúrához kapcsolódik

bicikli
tegnap csodálatos őszi időjárásban volt részünk: esett. csak este áztam meg, de addig ültem 1 előadáson, míg meg nem száradtam.
mondjuk az érdekes és utólag izzasztó volt, amikor a budai felső rkp-on mentem bicajjal, a jobbrakanyarodó sávban húzott el mellettem 1 autó, nem zavarta, hogy vállig szór vízzel. kicsit balra húzódtam a sávomban, mikozben sajnos nem néztem hátra, így balról kb. 1 centire mellettem ment el 1 autó. az esőstetést ő sem hagyta ki. mindig elcsodálkozom, hogy esőben mennyire kijönnek az utaknak az 1enetlenségei.
a szüleimmel elmentünk az ikea-ba. kikísértem őket a parkolóba, visszavittem a kocsit, felmentem az utcaszintre, leültem 1 öregasszony mellé, aki megcsodálta  a kamáslimat, melyet szép kényelmesen felvettem, majd útnak indultam. nagynénémhez mentem, ahogy a szüleim is. és láss csodát: 1xre értünk oda. amikor a mutter szállt ki az autóból, akkor csatoltam ki. ez 11 km. nekem. ők más útvonalon mentek. erre nem számítottam, mert nem volt dugó a városban.

na, nincs ichlet.
viszlát kedves gyerekek

Nincsenek megjegyzések: