gizi
nem sokáig közlekedhetett szárazban, jött az eső. pénteken elmentem meló után erához segíteni, ekkor már havazott. nem érdekelt, hogy mennyire ázik be a cipőm, az sokkal jobban lekötötte a figyelmemet, hogy a hópelyhek folyton a szemembe vágtak. igen, minivakítások voltak éles fájdalommal- de gonolom ezt az érzést nem kell bemutatni senkinek. újra bebizonyosodott, hogy az 1. kerék körüli sárhányó kevés, kell még rá vmi leffentyű, ami megvédi a cipőmet. ezt eránál próbáltam megcsinálni, de mivel siettem, és nem volt 5letem, így feladtam. otthon gyorsan rákötöztem madzaggal 1 félbevágott flakont. sokat ért.
előtte azonban. előtte azonban haza kellett jut-nom. a hóesés sűrűsödött, én feltartott fejjel próbáltam kevesebb ártalmat szenvedni, ám hiába. ráadásul a szemüveg bepárásodott, a lencse mind2 felét pillanatok alatt elborította a hó, amit  valamennyire sikerült eltakarítanom a kesztyűmmel. alig láttam. szemüveg nélkül többre mentem volna. az egész város 1 szürke masszává olvadt össze, a látótávolság lecsökkent. én, balga még tetéztem a bajaimat: a szabi hídon mentem át, és nem mentem ki az útra, hanem a biciklis/gyalogos részen folytattam. az 1. kerék ki-kicsúszogatott. ebből elegem lett. meg abból is, hogy nem látok. leszálltam. megtöröltem a szemüvegemet, és kimentem volna az útra, ha nem jönnek szakadatlan az autók. ezért toltam a biciklit, és 1re jobban felhúztam magam a havon meg a hülyeségemen. ekkor jött 1 ismerőőős. ő azt hitte, hogy defektem van, megállt, megálltunk, váltottunk pár mondatot. a gyógyfürdőig kellett elgyalogolnom, ott van olyan rész, ahol biztonságosan kimehetek az útra. ekkor már a cipőm orra és a kamásli között óriási hógombóc gyülemlett fel, ott feszült. ezt hazavittem, és otthon belemostam a kádba :)
meg szárogattam.

feketemunkások :)

ez később volt, de gizi téma, hogy vasárnap ismét megtréfált a continental defektálló szuper külsője: defektet kaptam a szt. istván krt-on. nagyon kellett vécére mennem, nehéz volt a hátizsák (piacról jöttem), de abban a féldzsuvában úgy döntöttem, nem állok neki szerelni, inkább hazatoltam. az  a szerencsém, hogy ált. vmi védett hely közelében kapok defektet. a lyukat megtaláltam, viszont a külsőben semmit.

kelkáposzta főzelék
bíró lajos szerint
elmond6om, hogy megalkottam életem legjobb kelkáposzta főzelékét péntek du. bíró lajos szalonnával és kolbásszal csinálja. nem nagyoltam el a főzést, kimértem mindent, ahogy a recept írja. még rántást is tettem bele. és kivettem kb 1/4-ét, s összeturmixoltam, hogy vastagabb legyen. mennyei lett. mindenkinek ízlett, a szüleimnek is. merthogy itt voltak, nálam aludtak, aztán szombaton elaraszoltak tesómékhoz segíteni. míg ők a padlást pakolták, addig én

terápiás- és segítőkutya vizsgát
kameráztam. nna? hova jutottam? kutyautálóból pontosan idáig. kicsit zord időjárás volt, sokáig esett, ki-be kellett mászkálnunk, ui. voltak lakáson belüli és kültéri feladatok meg vagy 8 kutya gazdákkal. szóval kinyúltunk a végére rendesen. a vizsgaelnök v biztos 1 nagyon szórakoztató nő volt debrecenből. eljött vele az élete párja is, aki kerekesszékes. hát ilyen vidám, laza figurát régen láttam. ő is szórakoztató volt, hát még 1ütt, amikor beszólogattak 1másnak. csak tanulni lehet tőle.
a kutyák mind levizsgáztak, köztük volt dzsoki is. jól szerepelt a kis nikkel bolha, talán nem is hibázott 1 picit sem.
fura volt, mert én az egész vizsgát a videokamera képernyőjén keresztül láttam, torzult színekkel. 1x elfelejtettem megnyomni a play gombot...de hogy meddig vagy hogyan? nem emléxem. remélem, nem lesz belőle baj.
aztán a kertipartis borsófőzelékből nem lett semmi, nem csak az időjárás miatt. annyira fáradt volt mindenki, hogy nem lett volna rá energiánk. rendeltünk pizzát meg hoztak szendvicseket meg nasst, tejja, és így nem pusztultunk éhen. csak a kutyák nem ettek. illetve én 1et se láttam enni. a vizsgát jutalom falat nélkül kellett végigcsinálniuk.
hát okosodtam 1 cseppet.
aztán orsihoz is benéztem, majd haza aludni.

jóga
szerdán ugye voltam. vasárnap meg akartam menni. odaérek, porszívóhang. na, ez gyanús. nyomom le a kilincset: zárva.  hát itt bizony takarítanak. azért reménykedtem, hogy mégis lesz jógaóra, de 18.03-kor feladtam, s hazatekertem.
aztán 7főn elolvastam az emailt, amit az oktató írt, hogy a vasárnapi óra elmarad... hát én nem netezgetek 7végén.
nem baj, rámfért 1 kis plusz biciklizés. ráadásul még eső sem volt ebben az intervallumban.
enikő anyukája látja rajtam, hogy jógázok. azt mondja, sokkal 1enesebb vagyok. én is érzem, hogy javult a testtartásom. és ha lehajolok, azt sem púpos háttal teszem. szóval az évek kitartó munkája meghozta az eredményt. és még nincs vége. olvasson tovább.

spin
rohadtul nem volt kedvem tegnap a spinninghez, de ha már ott a bérlet, és a mozi is kimaradt, akkor átcsoportosítottam a heti prg-okat, és a keddi spinninget áttettem 7főre, így kedd este beiktat6ok 1 jóga órát.
nem volt olyan szörnyű a tegnapi edzés.
a spinning gép is rendben volt. pénteken ugyanis 1 olyanra sikerült felülnöm, aminek kissé rossz volt a szabályozója: nem volt felfelé fokozat. úgy értem el, hogy felcsavartam nagy ellenállásra, és utána lecsavargattam kicsire- így működött. érdekes, hogy itt az edzés végén szokás megtapsolni az oktatót. illetve ő kezdi a tapsot, hogy gratulálok, jók voltatok, s akkor mindenki tapsol. lehet ez előírás a world class-ban?
végig csöpögött rólam a víz, sok volt a hegymenet. magam után hagytam 1 kisebb tócsát. fárasztó ez. aztán ha leszállok, olyan, mintha nem csináltam volna semmit. az érzés maga. mondjuk ez az igazi biciklizéssel is így van: felérek a bigre, és elfelejti a lábam meg a tüdőm, hogy szenvedtem valamennyit, s újra nekiállok a következő hegynek. kivéve amikor á.balázzsal tekerek, mert ő megy, mint a rakéta, s utána napokig kész vagyok, sőt már aznap érzem, hogy kinyúltam, pedig nekem az izomláz harmadnap reggelén szokott jelentkezni.
spin után jön a jótékony szauna. ha már vizes vagyok, akkor izzadjak tovább, legyek még vizesebb. bementem a tömegbe, csak állóhely jutott. az se rossz. kezdett átjárni a forróság.....AZTÁN  rohanás kifele, mint akit puskából lőttek ki. a fém fülbevalómat a fülembe felejtettem, s átmelegedett a teáskanna, haha, felforrt benne a víz, égette a bőrömet. kirohantam, kiszedtem, s vissza. vajon rájöttek -e a szaunázó társaim, hogy miért szaladtam ki?

már nagyon időszerű lenne kezdeni vmit a fényképezőgépemmel. talán holnap? vagy ma? egy régebbi képet szúrtam be. bizonyíték a pár előző bejegyzéshez. amúgy még mindig van a banánból, és semmi vaja, scak barna a bőre. reggel 1 banán-birs turmixot dobtam össze, mert olyan érzésem volt, hogy a 2 illik e1máshoz. s nem tévedtem.