téli túra 2013

honnan kezdjem?

először is: is. is. megfogadom, hogy spórolok az is-sel. majdnem minden mondatomban szerepel az is. akár több helyre is beillik. mindenhova beillik...

a tavalyi téli túránk a veszélyesnek ígérkező időjárás és érdeklődés hiányában elmaradt.

majd bele-betegedtem ebbe.

ezért eldöntöttem, hogy idén tűzön-vizen keresztül (inkább vízen vittem) véghez viszem a tervemet: lesz téli túra.

a szellemvárosokon felbuzdulva a bakonyba akartam menni, ezért a többiek is :) nagyvázsony környékén nem találtam elérhető áron szállást, s 1x csak azon kaptam magam, hogy a tavalyi döbröntei telefonszámot hívom. ellenvetés nem mutatkozott, így lefoglaltam a szállást, s vártam, hogyan alakul a csapat. az apartman 12 fős volt, és pont 12-en gyűltünk össze. jó sok ember.

az időjárásjelentést nem néztem meg, s ugyancsak meglepődtem, amikor fecó felhívott, hogy eső esetén is megtartjuk -e a túrát. persze, persze, eddig nem mondta vissza emaitt senki, miért, eső lesz. bizony, szombatra mondja a legtöbb csapadékot. ááá, nem kell olyan komolyan venni, az időjósok ö-v beszélnek mindent.

lelkiekben jól rákészültem a sok gyaloglásra, s igyekeztem elnyomni magamban  az esőben való túrázás vízióit. közben n.zoli jógasérülést szenvedett, így ági sem jött, csökkentünk 10 főre.

volt 2 autó, s le tudtunk menni a tömegközlekedés kihasználása nélkül döbröntére. én györgyivel meg márkkal utaztam. mi értünk oda először. az utazás jó hangulatban telt, pedig györgyivel alig ittunk az általam készített tojáslikőrből. a főnököt gannán vagy hol feltelefonáltam, hogy mindjárt érkezünk, jöhet a kulccsal. ahogy beértünk döbröntére, 1ből a nagy fényességen akadt meg a tekintetünk: van ott 1 várrom, ami ki van vilgítva- na ezt este megnézzük. a bolt előtt parkoltunk le, ami a kocsma mellett van, az pedig pont a szállással szemben. nem a templom, nem a szállás szomszédságában van, hanem arrébb, de az úgysem érdekelt senkit :)

főnök megérkezett a kulccsal, 1ből letegezett minket. hja, nem sokkal lehet idősebb, mint mi (én). elmondta, hogy a bolt is az övé, mikor van nyitva, megmutatta a házat, magunkra hagyott minket. és mi nem csüggedtünk 1 csöppöt sem, hanem leszórtuk a holmijainkat, s átvonultunk a kocsmába. alighogy kikértük a söröket, s nekiálltunk beszélgetni, mozgolódás támadt az utca túloldalán: megérkeztek a többiek, ezért elhagytam a helyiséget, s átszaladtam a kulccsal. a többiek sem teketóriáztak sokat, átjöttek a krimóba. persze pont záróra volt, de azért még 1 sört megi6tunk.

mivel még csak 9 óra volt, tovább kellett folytatni az ivást otthon meg vacsorázni is

de előbb felmentünk a várromhoz. hát ez fantasztikus volt. 2 reflektor világította meg a várromot, ami 1 domb tetején áll. felgyalogoltunk 1 másik dombon, majd kis leereszkedés, és a várrom dombjára értünk. azok az árnyékok, amik ott voltak, leír6atlanok. az irtózatos fényt hátulról kaptuk, a várfalon az árnyékunk ettől olyan szénfeketén rajzolódott ki a falra, amilyet még sosem láttam. olyan mindent elnyelő varázslat volt. közben tök csönd, csak mi vonultunk, botladoztunk fent. én jól elszórakoztam főleg azon, hogy időnként belekapott  a szél a sapkámba, és előrebillentette a pompomt, ami roppant mulatságosnak tűnt. olyan volt, mint 1 bűncselekmény. mindannyian élveztük ezt a kis esti kiruccanást. tamás fényképei remélhetőleg jól sikerültek, és visszaadnak valamennyit ebből a különös hangulatból.

én átszellemülve tértem vissza a házba. a későbbi borok meg jäger ezt az érzést tovább erősítette bennem :) azt' megvacsoráztunk. szétoszlattuk magunkat a szobákban. és lassan nyugovóra tértünk.

nekem feltett szándékom volt megnézni a várrom mellől a napfelkeltét, amihez végül senki nem csatlakozott. tehát szombaton fél 7 körül felkeltem, és kiosontam. nyugtáztam, hogy nem esik, csak fúj, vannak szép felhők, minden fasza. asszem a vöröslő égboltról lemaradtam, nem volt akkora flash, mint amekkorára számítottam. viszont felfedeztem 1 lepukkant sífelvonót, 1 összeégett szánkót, és a nagyszerű panorámát. a sümegi hegyre pont rá lehetett látni. végeztem pár jóga gyakorlatot, teleszívtam a tüdőmet friss levegővel, arrébb sétáltam, s lenéztem a dombról, amely ezen a részen sokkal meredekebb, mint szemből, s mellette kanyarog 1 apró patak. hát mit láttam? 1 őzet. ott bóklászott a bokrok között nyugodtan, mit sem sejtve. felülnézetből az életben nem láttam még őzet. sajnos hamar elveszett a sűrűben, pedig a helyzetemnél fogva sokáig követhettem volna, merre mozog.
kekkor már vagy fél 8 lehetett, és még mindenki aludt. áhh. átslattyogtam a boltba kakaóscsigáért meg beszélgetni. aztán lassan csak felkeltek a többiek is.

közben 1re sötétebb lett, beborult, elkezdett csöpögni az eső. amíg reggeliztünk és készülődtünk a gyalogtúrára, az égbolt teljesen 1nemű kék lett, és akkor már elhittem, hogy valószínű egész nap esni fog, és lesz vagy 11 mm eső...

vegyes érzelmekkel vágtunk neki az útnak. először autóztunk: németbányáig elkocsikáztunk, s célba vettük a hajagot. az a parkolótól ha jól emléxem, 20 km lett volna oda-vissza.

én még lelkes voltam és száraz, mint mindenki. nekilódultunk, mentünk vizes havon, rendes havon. ugrottunk át megduzzadt patakokon. f.zoli szokásához híven sapka meg minden nélkül, de réka jóvoltából kapott 1 kukászsákot, amit időnként megigazgattunk rajta.

a terep nem volt nehéz. csak az eső. folyamatosan esett, kiábrándító volt 1 idő után. viszont így olyan dolgokat lát6tunk, mait szárazságban nem. pl. ahogy patakokban folyt a víz a gyertyánon. én ilyet még nem láttam. a szép, simakérgű gyertyán fürdött a vízben. más nem jut eszembe. az erdő a miénk volt, 1 teremtett lélekkel nem találkoztunk. a hajagos tervünket hamar feladtuk, semmi értelme nem lett volna. nagyon hamar beáztak a ruháink, cipőink, és elhagytuk a komfort zónánkat. tamás említette, hogy van 1 ilyen mondás: hagyd el a komfort zónádat, és kezdj el élni. vagy vmi ilyesmi. jelentem, elkezdtem élni. azért a beszélgetés meg poénkodás elfeledteti a kényelmetlenségeket.  amikor az autók felé vettük az irányt, vmi tavat is találtunk. szép volt amúgy. a párától meg hogy alig lehetett látni vmit, elég érdekes hangulat volt.

az a jó abba, ha beázik a bakancsom, hogy mind1, merre lépek, 2 centis vízbe, vagy bokáig érőbe, mert ugyanannyi víz folyik be, mint ki, nem kell vigyázni, csak gázolni 1enesen előre. érdekes volt, hogy amikor ezt nagyon komoylan vettem, rájöttem, mégsem annyira mind1, ui. a lábam nagy nehezen felmelegítette a bakancsban lévő vizet, és ha folyton újabb vizekbe léptem, akkor jól áthűlt a kínkeservesen felmelegített víz.

megváltás volt az autókhoz érkezni :) amikor beszálltunk, az eső megújult erővel zendített rá. mi már a biztonságból figyeltük a kopogó esőt.

10-kor indultunk otthonról, s 1 körül újra otthon voltunk. gyors kirándulás volt ez.

mit lehet ilyenkor tenni? enni meg inni.

szárazba csavarodtunk, ebédeltünk, iszogattunk, majd a kocsmában folytattunk gondolván az este későbbi részére.

valamikor befutottak fecó és nándi. de innentől kezdett 1befoylni az este. vmikro györgyivel hazaballagtunk vacsorát főzni. nevettünk közbe eleget, feltételezem, ittunk is valamit, hoyg 1üttérzésünket fejezzük ki a kocsmában maradottakkal. sültek a szalonnakockák, buborékolt a víz a fazékban, készült a túrós tészta. én feltettem 1 lábasnyit a konvektorra, mivel 4 zacskó száraztésztával nem bírtam el. ez meg lecsúszott onnan, kiborult a tészta a földre, de csak nevettünk. felsepertem, de nem tettem vissza a tésztát, haha. gyorsan elkészültünk a vacsorával. átfutottam a többiekért a szemközti műintézménybe, azonban nem sikerült mindenkit kiimádkozni onnan, így biztos, hogy nem 10en láttunk neki az étkezésnek. aztán az még rémlik, hogy visszamentem s fecóval dumáltam, míg nándi aludt, otthon főztünk forraltbort, és az este végképp 1befolyt, összeállt 1etlen csomóvá, 1 icipicivé, amolyan lát6atlanná, ami magával hordozza az emlékezhetetlent is. közben nyilván leállt az eső, ezért fecó viki társaságában felzarándokolt a várromhoz kiszellőztetni a fejét, miután lelkének felét kilehelte. aludtam immár a házban az asztalnál én is... jesszum, eléggé órijásira dagadt az amnéziám. remélem, nem voltam vállal6atlan így barátok közt sem...

2 és 3 óra között takarodót fújtunk mondván holnap is lesz 1 nap (azaz kész vagyunk).

a reggel nagyon izgi volt, kíváncsian néztem ki az ajtón: nem esett, sütött a nap, viszont jeges szél suhintott fejbe. ej, ej, micsoda iső. de legalább nem esik. ki lehet bírni a szelet, jó lesz nekünk.

nagyon lassan készülődtünk össze, és kettéváltunk. pontosan 3ba, ui. fecó+nándi már korán leléptem kék túrázni. 26 km-t terveztek, plusz vonatozás meg autóval hazaút, tehát nekik le kellett lépni időben.

mink maradékok igen kínkeservesen összekészülődtünk. györgyi, márk, viki, zoli csak gannáig ment el, hogy ott megtekinthessék az eszterházy templomot, melynek cukker másolata döbröntén helyezkedik el. p.zoli, tamás, réka és én pedig a képlékeny talajt választottuk, s szétnéztünk a döbrönte környéki erdőkben.

mond6om, állati volt. a rengeteg esőtől és elolvadt hótól a patakok kiáradtak, medrükből kilépve, szerteszét szivárogtak. 1ik átkelésnél kicsi hidacskát is építettek, tehát az 1 fő közlekedési csomópont lehetett. vicces volt látni a turista jeleket a fákon. mutatják, hogy itt kelj át a patakon, csakhogy az időközben többszörösére szélesült illetve mélyült- lehetetlen. valami kilátóhoz mentünk amúgy, ami mond6ni lepukkant állapotban árválkodott a feltűnően szélcsendes tisztáson. ezt nem bírtam felfogni, miért nincs ott szél. találtunk 1 csipkebogyóbokrot, és rékával magunkhoz vettünk némi természetes c-vitamint. hazafele utunkat 1 patak kísérte. nagyon izgi volt. annyira kanyargott... ilyet még nem láttam. vízesések is voltak a patakban. jó hangosak. mintha vmi vonat ment el volna a távolban. aztán a visszahúzódott víz maga után hagyott finom kis iszapokat, amibe sötét kőmorzsák érdekes mintázatot rajzoltak. nyami. olyan kis gusssztusos volt, ahogy belenyomtam az ujjamat. sajnos túl hideg volt ahhoz, hogy belelépjek mezítláb, pedig iszapban sétálni a legjobb dolgok közé tartozik. láttuk, ahogy terepjáró, hogyan gázol át a megáradt patakon. végre volt létjogosultsága 1 ilyen járgánynak :)

döbrönte zsákfalut a másik irányból értük így el. végiggyalogoltunk a falun. szép. szép. nyaralóövezete is van. nagy turistaházak. rendezett kis sváb falu.

nagyon érdemes ezt a környéket megnézni. azért gyalog az erdőben több dolgot észre lehet venni, mint a biciklin száguldozva. biciklivel meg többet, mint autóval. (kivéve ha era mellett ülök, mert akkor van időm megfigyelni a környezetet, nem a közlekedésre kell koncentrálnom. no de ez nem a túra tárgya)

amikor hazaérkeztünk, a többiek is otthon voltak.

innentől jön a hanyatlás időszaka: összepakolás, hazaút, visszaszakadás a városi létbe.

ámmm...

a mi négyesünk hagyta el később a házat, bekocsiztunk pápára, ahol rékát feltettük a vonatra, azonban előtte még róttunk felesleges köröket, hogy rátaláljunk a város legjobb cukkrázzdájára. nem találtuk meg, mert kevés volt az idő, és mire a vasútállomásig eljutottunk a gps segítségével (zavarásával), az nem kis izgalmakat okozott nekünk. természetesen rengeteg időnk maradt a vonat indulásáig. az állomás épületéből a főbejáraton léptünk ki (a hátsó bejárathoz navigált a kis kütyü) abban a reményben, hogy majd ott lesz a sok vendéglátó 1ség, köztük a cuki. erre mi volt? nem volt semmi. még a resti is kipakolva, 7 lakat alatt vár a jobb időkre. szomorú ez, hogy pápa nem bír eltartani 1 restit. az utca 1ik felét több100 m hosszan  vmi eszterházyak által kreált épület1üttes foglalja el, ami látszólag pusztulásra van ítélve. vmi csoda folytán ezen a vasárnapon a naplemente korán elkezdődött, és sokáig eltartott, mintha konkrétan engem akarna kárpótolni a rövidke túráért cserébe. az épület mellett állott 1 fa, amin 1 fennakadt műanyag zacskó lengedezett. hogy az (a szemét) milyen szép volt a délutáni 15.46-os napfényben... meg kellett állapítanom, nagyszerű dolog, hogy látok meg tudok menni. helyén kell kezelni a dolgokat.

szerintem a szél miatt volt az egész. a szél cifrázta meg a délutánt, kora estét. hogy én mennyire szeretem a szelet is. bírom, amikor itt csavarja a fákat, meg oldalba lök, viszont úgy kitakarítja a várost, hogy minden úgy ragyog és olyan élénken látszik, mintha mindenhol ott lennék.

réka a vonattal el, mi autóba be, s közelítettük a 8-as számú főutat a bakony szerpentineit és lankáit szelve. juhúú, közben valóban mászott lefele a nap szép komótosan olyan fényviszonyokat teremtve, hogy abba minimum bele lehet halni. jó sötétkék háttér, amiről azt gondolod, na, esni fog, valami csúnyaság lesz, szem és ruha nem marad szárazon. milyen dúrva ez: szép kék, de megtanultuk, hogy ez a kék bizony vihart/esőt jelez. a nap rávilágított a fákra, és nem csak a nyírfák, hanem a nyárfák meg a sötétebb kérgűek is világítottak ki a sötét háttérből. ez az aranyló fényesség mindig levesz a lábamról. a vörös naplemente ehhez képest 1 nulla. ráadásul rövid is. mi meg csak gyűrtük az aszfaltot, s a fényesség nem akart szűnni, jött velünk. láttam az autó árnyékát, ott voltunk mind. közben a petőfi rádió szolgáltatta a megfelelő slágereket, amik éppen a tájba illettek, 1besimult a látvány és a hangzás (felüdülés volt végre a petőfi a sok idióta tilosos zene után. azért a tilos rádiónak ajánlom az 1 %-omat, nem vagyok én gonosz :)

időben kiértünk a 8-asra, így meg tudtam mutatni a srácoknak a hajmáskéri víztornyokat, amint a tájból kiemelkedve pompáznak.
p.zolival megittuk időközben a maradék jägert meg belekortyoltunk a borba, de az borosüveg végül nem üresen csusszant vissza zoli hátizsákjába.
ilyen szépen telt az utazás. autópályán nem is lett volna ennyire gyönyörű.
visszaérve a fővárosba a nap eltüntével elillant a nosztalgikus hangulatom, és amikor kiszálltam az autóból az etele téren, a jeges szél mintha késsel haogatta volna a bőrömet. jött a jajgatás, hogy miért nm vettem fel harisnyát, jesszum, hazáig simán megfagyok, hogy bírják a hajléktalanok, miylen szerenscés vagyok, hogy nem vagyok hajléktalan...
tamás el téténybe, zoli el kispestre, én el a batyira.
előtte azonban informálódtam, hány % esély van ellenőrökkel találkozni a 19-es villamoson. zoli megnyugtatott: csekély. azért odaballagtam pénztárhoz, vettem 1 jegyet, ám amikor a nő kimondta: háromszázötven forint lesz, akkor majd' hanyattvágtam magam, s megfogadtam, hogy én ezt ugyan ki nem lyukasztom. a villamosig volt még negyed óra, ezért nem fúvattam magam jégkockára a megállóban, hanem bementem a vasúti váróterembe. ott még felvettem 1 pulóvert, és vártam, szemléltem a népeket. a villamoson elfoglaltam az 1. ajtó melletti helyet, néztem kifele a fejemből, és elemeztem a felszálló embereket: vajon ki lehet ellenőr. szerencsére senki gyanúsat nem láttam, így viszonylag alacsony pulzusszám mellett értem be a végállomásra. nem is tudom, mikor ültem utoljára villamoson...

szumma: nagyon szuper 7vége volt ez, én jót szórakoztam. jól megcsodáltam a természetet. mit tegyek még hozzá? semmit. tegyen hozzá más, ha vmi fontos kimaradt.