semmi

semmi ihletem nincsen mostanság. pedig nem is unatkozok. nem mond6om, hogy eseménytelen az életem. mégsincs mit írnom. ettől féltem mindig. hogy 1x nem lesz mit írnom. meg a fulladásos haláltól. ha nem lesz mit írnom, az azt jelenti, hogy megszűnök. legalább félig megszűnök. stagnálok. ez nem jó. azt mondja a jógaoktató, ernő, hogy a természetben nincs stagnálás, ott csak  fejlődés van meg degradáció. így álljunk hozzá az élethez. folyton fejlődni kell. különben vége. mindig csak 1 picit. ezért jó ez a jóga, mert benne van a folytonos törekvés a jobbra. az anyagi világban a folytonos növekedés lát6juk hova vezet... a növekedést ne keverjük össze a fejlődéssel. lelkiekben, testiekben legtöbbünk még csak az elején tart. van hova fejlődni.
megtetszett ez a jógaoktató meg a hely. szimpatikus na, így mondom. ezért vettem 1 újabb jógabérletet, és 1 időre búcsút mondok a kínai gerinctornának, s ezzel 1ütt a szurja jógastúdiónak is. a kezdő s betű megmaradt: sudévi. a szurjában jobb volt a társaság. igaz oda nem össze-vissza jártam. itt még az oktatón kívül 1 arcot se láttam 2x. vagy láttam, csak elfelejtettem.

bicikli
tekerem a gizit, a fehér már téli álmot alszik. lehet újra felébred? ui. írt 1 tag a challenge bigről, hogy lenne -e kedvem vele biciklizni. még idén. hát nemtom, elég hideg van. pedig rámférne. múltkor bicikliztem álmomban. szerbiában. jó napos idő volt. mindjárt könnyeket hullajtok az idei elmaradt biciklitúra miatt. jövőre el kell mennem. olvastam puskás zoli biciklitúrás könyvét. kedvet kaptam montenegrohoz. nagyon jókat ír róla.  persze az olasz tervet nem vetettem el, majd konkrétabbá teszem, továbbfejlesztem. mekkora mákom volt, hogy tavaly eljött velem barnabás biciklizni. mindjárt bőgök. tessék... a monitort nem áztatom el 1 papírral ellentétben. ebben az évben is haladtam előre: megtanultam sírni. jó, hogy lány vagyok, így könnyebb. elég rögös az út ezt elfogadni. a sírást. meg azt is, hogy lány vagyok hehe.

hát majd folytatom, most mennem kell.