víz

eső.
én örülök neki, hogy végre esik. mert átérzem a magunk (növények) helyzetét. bár decemberben inkább hó szokott esni. ez nem igaz. az utóbbi pár (15?) évben nem törvényszerű, hogy decemberben csak hó essen. örülök, hogy van víz az utcán, így végre látom, hogy fagy- e, esik -e. a kamásli megvéd. minden időjárásnak örülni kell. legyünk boldogok, hogy 4 évszak van. ha erre kondicionáljuk az agyunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elviselni a nekünk nem tetsző időt. én pár éve a nagy kánikulában a melegre kezdtem ezt alkalmazni, és nagyon bejött. a hideggel még feladataim vannak...

gyerekek
nincsenek szavak a cukiságukra. tegnap végre játszottunk. olyan aranyosak. mindig jó rájuk nézni. nem is értem, hogy tudják betenni bölcsibe az anyukák a gyerekeket? már ha nincsenek rákényszerítve, hogy betegyék. egész nap nézhetnék a szép gyereküket. persze mást is kell csinálni, mint nézni. én nem vagyok anya, nem formál6ok hiteles véleményt.

hát ... annyi mindenben nem vagyunk benne, mégis megvan róla a véleményünk, gondolatunk. ne legyen meg? vagy akkor ezt hogyan kell normálisan csinálni? komolyan mondom, ha ilyeneken gondolkodok, mindig az az érzésem van, hogy nem jutottam előbbre sok év alatt semmit sem. a széthullott agyam sosem áll össze egésszé? lehet nem is kell összeállnia. nekem az egész a fejemen kívül esik?

nyomtató
betettem 1 A!-re levágott öntapadós tapétát a nyomtatóba. a papíros felére kívántam nyomtatni. attilával sejtettük (tudtuk), hogy nem fogja elvinni, hiszen a tapéta tekercsben van, és felpöndörödik emiatt. a nyomtató meg a 2dimenziós papírt szereti. nyomtatás in-dul. vége. papír sehol. becsípte. keressük meg. nem találtuk sehol sem. mindent kiszedtünk, ami mozdít6ó volt, ám nem találtuk meg a papírt. na, fasza. andi, ezt jól elintézted... hívtam az informatikust. ő sem találta meg a papírt, viszont végzett 1 próbanyomtatást, és láss csodát, kijött a papír simán, és kis csimbókokban megérkezett a tapéta műanyag fele is. a papír eltűnt. a nyomtató működik :) ... és még jönnek a műanyagok...

munka
itt megváltoztak a dolgok. megszűnt az intézet, beleolvadtunk 1 másikba, ami jövőre fog megszűnni. nincs bennem para érdekes módon. mert lesz leépítés is. valami nagyot kell változtatnom az életemen, és mostanság érzek magamban annyi erőt, hogy megtegyem. igazából gyáva vagyok. ezt kell legyűrni valahogy. nagyon nehéz. aki alapba gyáva, annak minden 1es nap meg kell a gyávaságával bírkóznia. talán könnyebb lesz a 100. alkalom után. de sosem lesz olyan, mintha sosem lett volna gyávaság. én ezt gondolom. ez nem túl optimista hozzáállás. most azon volnék, hogy átprogramozzam az agyam. ne érdekeljen, hogy tizedszerre is ugyanolyan kínos/nehéz/ciki/arcpirító valamit kimondani vagy megtenni. ezen kár volt filozofálgatnom, mákszemnyire tömörödtem tőle :)

de sebaj, itt van az eső, ettől majd megnövök.

tegnap orsival, törcsivel ebédeltem. fincsi volt. meg jó volt a hangulat is. ez a bulgur szuper találmány. irgum-bulgur

esernyő
eső, fő utca, buszsáv. taxi dekkol, többiek próbálják kikerülni. kinyílik az ajtó, remegő, lassú mozdulatokkal kiszáll az autóból 1 öregasszony. közeledek. látom, hogy a kerék mellett landol 1 esernyő. biztos leejtette a néni. odagurulok, lehajolok. kérdem a taxistól: a hölgyé?-azzal felveszem a földről. igen, köszönöm! nincsmit. közben a mamóka elindul vmi kifőzdébe, én szólok neki, hogy az esernyője... de lát6óan nagyot hall, és megy tovább. habozok. végül leteszem a járdára a biciklit és utánalohol az étkezdébe, ahol szintén nem hall, ezért vállböködéssel sikerül a tudtára adnom, hogy elhagyta az esernyőjét. köszöni szépen. azzal húztam kifelé a bringámhoz.

útépítés
köszönöm szépen az összes biciklis és gyalogos nevében, hogy olyan remekül megcsinálták a budai felső rakparton az utat. a tegnapi egész napos felhőszakadás (folyamatos enyhe eső) következtében kimosódott az út széle (kb. 10 cm magas vályút kreáltak a szélére), és abszolút nem csodálkoztam (meglepődtem, és k. ideges lettem), amikor a 7-es busz belement, és beterített 10 liter vízzel.
és én meg méltatlankodtam, hogy mit ugrálnak előttem a gyalogosok. ez a szakasz, ahol hidegzuhanyt kaptam, ott volt, ahol a gyalog meg biciklis út kettéválik.
téboly. a gellért téren sem sikerült megoldani a csapadékelvezetést annakidején. nemtom  kijavították -e már. ott állt az esővíz 5 nm-en minimum bokáig.
ebből aztán levontam mérgemben a tanulságot. hogy szar ez az ország, szarok benne az emberek, akik szarnak mindenre, szar munkát végeznek, nem kell hibáztatni semmiféle idegeneket, itt megássuk magunknak a sírunkat, így is kell, az emberiség történelme alatt már több nép kihalt, mi is a történelem részei vagyunk, szépen kipusztulunk. ámen. a gyengébbnek mennie kell.

pite
... régen írtam. most már befejezem.
idén lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem.
de fura.
összegezzek? á, nem.
ez az évvége hangulat nem túl jó. az idő folyamatosan telik, nem kéne foglalkozni az év végével. mégis 6ással van rám. a fogadalmak meg minden szar. bár nem szoktam semmit megfogadni, úgysem tartom be.

túra
tegnap gyalogtúráztunk a naszályra. én eddig még nem jártam ott. legalábbis gyalog. biciklivel igen: a mészkőemberen.
olyan csodatiszta, meleg idő volt, hogy ennél szebbet kívánni sem lehetett volna.
természetesen eléggé kialvatlanul vágtam neki a gyalogtúrának. tömeggel mentem a nyugatiba. barbi, zoli a vonaton vártak, nekem még a westendben intéznem kellett a folyó ügyeimet. attila elaludt- ez nála nem meglepő. pedig a kilencórai indulás szerintem abszolút nem korai. a vonaton megreggeliztünk. és zoli hátizsákjából előkerült 1 sör- el is vártam :) fecó 5öt hozott volna :)
megbeszéltük, hogy milyen gáz a papírtörölköző, és... az ásványvizet később beszéltük meg.

vácon buszra szálltunk, irány nőtincs.
mit lineáriskodok?
lényeg, hogy dagaszt6tunk sarat meg jó hangulat. izzadás, fázás, kocsma.
engem a biciklizés jobban feltölt.

meg a tapasztalatom miszerint berúgás után olyan világvége hangulatom lesz, 1re csak erősödik. talán ez jelzi, hogy nem jó úton haladok. ez az érzés majdnem mindig megvolt bennem. tegnap is kocsmáztunk túra után.  méltó levezetés. konkrétan du. 5-től éjjel 2-ig iszogattunk. a nagy örömben a buszon felejtettem az új sapkámat, ezért a forgalmi irodában kértem segítséget. kijött a nő, elmondtam a helyzetet. ekkor még szépen tudtam beszélni. kérdezte, hú vajon melyik sofőr lehetett. hát elég nagy szemöldöke van... á, így már tudom
:)
megjegyeztem. miközben vártuk, hogy a zolik is leszálljanak, ránéztem a buszsofőrre, aki pont olyan szögben fordította  a fejét, hogy látszott, hogy a szemöldöke milyen bozontos, mennyire kilóg- mint a mesékben. nem mintha a valóságban nem lennének nagy szemöldökű és orrszőrű férfiak
aztán elmentünk a kocsmába, ahol egészen záróráig maradtunk. majd vissza a forgalmi irodába- hiszen a nő azt ígérte, hogy már fél óra múlva ott lesz a sapka- becsöngettem. szerencsére csak annyit kérdezett: sapka? igen. hozom.... köszönöm szépen, jó éjszakát.
aztán be a filléresbe, hiszen ez non stop. baromi kényelmetlen volt 1 idő után, jött a térdemre a hideg. a klotyó kulcsos, és baromi tiszta meg modern. ezen nagyon meglepődtem.
itthon felavattam a tévedésből vásárolt forraltbor filtert. kispóroltam a citromot a forraltborból... azért megittuk. úgyis mind1 volt már. azért annyira nem, mint pénteken.
arról sokat nem tudok írni, mert amnéziát kaptam. a legfontosabb talán az, hogy végre táncos buli volt. borcsa megérkezése óta vártam 1 ilyen bulira, ahol táncol6unk. nagyon komoly volt a cucc :) remélem nem voltam gázgézáné. szerintem őt (borcsa) is hiába kérdezem :)

meguntam. pár képet beszúrok