pedál

kedden viselhettem hanyagságom következményeit: előrecsorogtam akereszteződésbe, podmaniczkyról kanyarodtam ki a dózsa györgyre. zöldre váltott a lámpa, elindultam, hirtelen elvesztettem a lábam alól a talajt, nem tudtam tovább tekerni, lecsusszantam az ülésről, a felsőcső megállított :( de nem estem le, nem ütöttek el. kiesett a bal pedálom... múltkor tesómmal leszereltük, visszahajtotta, én még buzeráltam, és nem tekertem vissza rendesen. ez lett az eredménye. szidtam magam rendesen. bementem a shell kúthoz, kérdeztem, van -e 16-os kulcsuk, assezm az kell. srác jött 1 eszközzel, de nem bírta betekerni. mintha elnyíródott volna a menet. így hazatoltam duzzogva. szerencsére nem lakok messze onnan.
otthon tettem 1 kísérletet a kulcs megkeresésére, aztán úgy döntöttem, beviszem a luongoba, úgyis mondták, h garanciális a hátsókerék csere, majd vigyem vissza, ha már eleget használtam. úgy éreztem, h eljött az idő. felforgattam fél íróasztalt a papírért, ám hiába. így spórolva a gyaloglóenergiával azt találtam ki, h bemegyek a pepéhez, s ott majd lesz valami. ha nincs nyitva, akkor luongo. talán az előbbi megoldás olcsóbb is.
nyitva volt, kicsit kellett várnom. beletekerte a hajtókarba a szar pedálomat, és azt mondta, pénteken lesz pedál. szuper, akkor veszek 1 normálisat. kérdeztem, mivel tartozom. semmi... meghívsz 1 teára. na, gondoltam, ez remek, a toldiban 1 tea... olcsóbb lett volna, ha pénzt kér. haha. de ezt nem mondtam el neki. pedig amilyen fura, meg is mond6tam volna, úgysem sértődik meg, haha. utólag már könnyű mindenfélét kigondolni.
tehát most a régi pedállal járok. nem akartam a kázmérrel tekerni, nincs hozzá kedvem. olyan jó ez a gizella a városban.
később elkezdtem magamban vetíteni a képeket, h araszolok fel a hegyalja úton agizellával, és kiesik a pedál. nem jutottam a vízionált mozi végéig, mert éreztem, h az nagyobb katasztrófa lett volna- minek bolyggassuk?

voltam a kika-ban. az árszínvonal megvan. rátaláltam 1 nagyszerű termékre: piros gyapjúszőnyeg. 1enes, kb. 10centis szálakkal. vonzotta a tekintetemet, majd a kezemet. a finom anyagszerűség tökéletes megtestesítője. 19ezerért... néha olyan jó lenne megvenni ilyen "fölösleges" dolgokat. tisztán a szépség kedvéért.

tegnap a kocsmában téptem a kenyeret, mártogattam avajkrémat. ez a budget vajkrém nem volt annyira ízletes, mint a milli... fú, és amikor a sört felböfiztem, és keveredett a vajkrém ízzel... hamisítatlan hányásíz.

milyen szépen mutat 1más alatt a fenti 2 bekezdés. az ellentétek.

1ik éjjel álmomban volt 1 kiskutyám. 1 sötétzöld bársonyból varrt feketeszemű jószág. és élt. éltek a szemei. nagyon szerettem. ezen már álmomban is meglepődtem, mert ne vagyok 1 kutyabarát típus. nagyon pici volt, úgy 20 cm. nagyon ó érzés volt. már nem is emléxem nagyon. utaztam a buszon, é svéletlkenül ráültem, nem vettem észre, csak kerestem. de nem döglött meg. nagyon bensőséges volt ez az álom.

írtam múltkor a papámról 1-2 gondolatot.
erre az 1ik álom (nagyjából). biciklizek. megállok az auchannál, bemegyek vásárolni. rengeteg dolgot bepakoltam angy gurulós kocsiba. ezt csak akkor vettem észre, amikor tetem be a cuccokat a táskámba. a pénztárosnő olvasta le a vonalkódokat, és 1 fiú meg segített nekem pakolni. megköszöntem, majd 1ütt kimentünk az áruházból. nem találtam vissza a biciklihez. ő elkísért. de már isten tudja hol jártunk, vmi földúton toltuk a kocsit. mondtam, h szerintem rossz helyen vagyunk, a biciklitől tök hamar beértem az auchanba, forduljunk vissza. így is tettünk. hirtelen 1 kollégiumi szobában voltunk. tudtam, h a martos az, bár nem teljesen 1ezett meg a kialakításuk. ott volt ez a fiú is, és elkezdett rendet rakni. a munaktáras asztalán. szép rend lett, nálam kupi. megkérdeztem, hogy hívnak? elfelejtettem a neved. kovács sándor. ahhaaa, sanyi, oké. és akkor elfordultam, és ott ült a papa az 1ik ágyon. én néztem, ez az attila (munaktárs), neeem, ez a papa. csak megnőtt a haja. nagyon nagy volt, bolondosan festett, főleg, h citromsárga volt. rajtam kívül 2 ember volt még a szobában plusz a papa. és tudtam, h ő az, meg azt is h meghalt. és odarogytam elé, nekiálltam bőgni. közben azt is gondoltam, hogy tuti csak én látom, és ha most azt mondanám a töbieknek, h itt van, akkor hülyének néznének. pedig valóságos volt. megérintettem. ő nem szólt semmit, csak mosolygott. amikor nekiáltam lerogyva sírni, felébredtem. a papa olyan bohócosan nézett ki. ahogy hülyéskedni szokott. najó, mindjárt bőgök.
a mama is mindig sír, amikor felköszöntjük vmi ünnepek. a könnyek könnyeket generálnak.