ú

pont 1 hete nem írtam semmit. pedig annyi dolog törtééént.

krumpli
kiszedtük otthon a krumplit. óóóriásiak is lettek. különös formájúak is akadtak bőven. persze a legszebbekbe belevágtam a kapát... de ez mindig így van. régen volt fehér és piros krumplink is, most csak fehér van. soha nem értettem, hogy miért fehér, amikor sárga a héja, és belül még sárgább, igazi sárga ellentétben a piroshéjúval. ugyanez a helyzet a szőlővel is. most már túlvagyok az ezen való agyaláson. sőt, a szőlő nem is gyümölcs, hanem különveszik. haha. van benne némi igazság, uigyanis a belőle készült bor 1 különleges valami.

jóga
tegnap voltam jógázni. gondolkoztam rajta, hogy 1általán elmenjek -e, ugyanis elöntött a takony. ám a korábbi évek tapasztalata alapján jó esélyem volt arra, hogy ne kelljen az óra közben fújkálni az orromat. ez 1 különös jelenség: az 1. tudatos visszaemlélkezésem középiskolába nyúlik, amikor vezetni tanultam és náthás voltam. izgultam, hogy mi lesz, amikor 1 rakás szerencsétlenség vagyok, és még a vezetésre is koncentráljak. erre 1általán nem kellett orrot fújnom akármennyire is beteg voltam. ez volt tollasozás közben is meg jóga közben is. ha van feladat, akkor nincs idő orrfúvásra. levon6om -e azt a következtetést, hogy a náthások mindig lássák el magukat bőven feladattal, és nem kell orrot fújniuk?
a jógáról is ejtenék pár szót. a recepciós lány jóslata bevált, azaz átvariálták az órarendet. ezért 7főn az indiai srác fogja tartani. tegnap is ő volt már. lehet nála ragadok, de akkor feltétlenül meg kell tanulnom az összes testrészt (indiai)angolul meg mindenféle igéket is.
és valami olyasmit mondott a mukesh, hogy hagyjam abba a biciklizést, váltsak motorra, mert nagyon be vagyok merevedve. persze csak tréfált. amúgy rendesek ezek a jógaoktató, mindig mondják, hogy kitűnő, jó, ügyesek vagytok, bravo.

gurulós bőrönd
1re több van belőlük. és akkor felszállnak vele a vonatra, lábhoz teszik, ott nyomorgatják a térdüket (esteleg a szembenülőét is). fel nem tennék. ha ki akarok menni budira, akkor szinte át-repülök felette.

épp azt írtam valakinek, hogy régen amikor nem volt se jogsi, se telefon, mennyire meg kellett beszélni dolgokat, és ahhoz tartani magunkat. és asszociáltam. nyári szünetben a papák eljártak csemetét ültetni. tesómmal gyakran elbicikliztünk hozzájuk, amikor a mama sóskiflit/buktát/rétest sütött. milyen jó volt. mindjárt bőgök. meg kell tanulni megbecsülni a jelent. persze gyerekfejjel ez nem megy. 10-20 év távlatából azért átértékelődnek az emlékek. az 1ik pap1 13 éve meghalt. szegény mama. hogy lehet aztán továbbélni a férjed/feleséged nélkül, amikor az életed nagy részét vele töltötted. a másik papa pedig >30 évig volt 1edül. mert a mama olyan korán elment. ottmaradt 8 gyerekkel. najó, nem annyival, mert akkor már 1 részük felnőtt volt. előtte vagy utána évben meg elvesztette az 1ik fiát. hát ezt most gondolom át igazán, hogy milyen kemény lehetett. ezért is jó a sok gyerek, mert akkor még marad körülötted, nem az 1etlent veszted el. hű.
és amúgy meg mindennaposak ezek a problémák. mert családok keletkeznek és tűnnek el, átéljük ugyanazokat az életválságokat mindannyian. az élet nem áll meg.
a papa a vízművesekkel dolgozott. mindig hozott haza a fehér-kék kockás konyharuhájában 1 kis kenyeret meg szalonnát, tehát maradékot. hogy vártuk. megszálltuk a maradék elemózsiát. a nap fénypontja volt ez. meg ah bringával jött a boltból, eléfutottunk és felültünk a csomagtartóra.
aztán amikor nyári szünetben elbicikliztünk a papa, tesóm, én a boltba. papa megivott 1 fröccsöt a szomszédos kocsmában, mi meg 1 kis doboz roll jégrémet vagy azt a piros etüd üdítőt. mama meg ideges volt, hogy ebéd előtt ilyennel töm minket a papa.
és minek mondták folyton, hogy hátrafordítom a sarkad, amikor az már eleve hátul van? vajon hány évesen jöhettem rá erre?

miért van az, hogy annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok kimenni budira és ezt 1 éjjel 5x is eljátszom? persze reggel meg úgy rohanok, mint akit kilőttek. hihetetlen, hogy ennyire tompa tudok lenni. régen el se tudtam volna ezt képzelni. 1re jobb alvó vagyok.