esernyő
pénteken kitekertem az aldiba megnézni, hogy milyen esernyőt kínálnak. előtte már kicsit körbejártam a témát. legyünk alaposak.
most jön az
ezt nézd
amikor kijöttem az aldiból, pont akkor ért oda 1 16évesforma cigánygyerek a biciklijével. becsúszott a tárolóba, s beviharzott a boltba. amíg majszoltam a brióst, szemügyre vettem a biciklit. bevásárló kosár, elvágott/szakadt 1.fékbowden, és az mi? az 1. lánctányér "tele" van. nézem, ez hogy? eszembe jutott, hogy itt van a fényképezőm, megörökítem. ha már 1x húzza ez is a hátamat, vmi haszna legyen.
átálltam kilakatolni a sajátomat. a másik oldalról is lefényképeztem.
aztán jött a srác, mondtam neki, jó a biciklid. a magáé is. váltottunk pár mondatot, majd mind2en el.
szóval "a magáé is"... hát, én se leszek fiatalabb. meglátszik rajtam a kor. a házban, ahol lakom, van 1 nő meg a lánya, és a lány hol csókolomot köszön, hol hellót. az idősek meg simán letegeznek, ha látják, hogy biciklis vagyok. talán még mindig azt képzelik, hogy 30< az emberek többé nem bicikliznek, és hogy a bringázás 1 fiatalos szórakozás.
kamilla vasárnap megkérdezte, hogy mit kell köszönni az öregeknek.
fűnyíró
bementem az agrogépbe 2 fűnyírókésért. előtte telefonon megkérdeztem, hogy van -e belőlük. igen. nagy nehezen megtaláltam a boltot. csak arar emlékeztem, hogy illatos út. hát ott nem volt. végül 1 portás útbaigazított. az üzletben 2 ember foglalkozott velem. először kijelentették, hogy ilyenről nem hallottak. mondom, telefonon azt mondták, hogy van ilyen raktáron. nézik. kihozott vmit. de ez nem az. a nő összekeverte a típusszámot a leltári számmal. a férfi kihozott vmi felfogatót. de nekem kés kell. visszament, hozott 1 kést. fizetéskor megkérdeztem a biztonság kedvéért, hogy ha mégis vmi gond lenne, kicserélik -e. igen, csak hozzam a blokkot. mondanom sem kell, hogy a sok szerencsétlenkedésnek meglett az eredménye: az 1ik kés nem stimmelt. ezért apa odaadta a régit, hogy majd talán így menni fog.
lipóti
2 fűnyírókéssel a hátamon eltekertem háromkilós lipóti kenyeret venni. nézegettük, hát ez nem fér be a hátizsákba. kaptam 1 papírszatyrot, amit nem tudtam feltenni a kormányra, mert a cipőm orrával rugdostam volna. végigaraszoltam a józsef attilla lakótelepen a bal kezemet kilógatva a kenyérrel. csupa jobbkezes utca, előttem a busz, csak meg ne kelljen állnom és elsőbbséget se kelljen adnom. ott 1ensúlyoztam, mikor látom, hogy jobbra autó, lassítanom kéne. vezető meglátta a körülményeimet, és intett, hogy menjek :) nagyot bólogattam (már csak 1 török hiányzott a számból), hogy köszönöm. meg vigyorogtam. ő is vigyorgott.
rájöttem, hogy nekem nem kell hazáig mennem, csak tesómékig. átjutottam a 6ár úton megállás nélkül. átjutottam a 6ár úton megállás nélkül? tesómék elé érve lassítottam, ledobtam aföldre a táskát. elég ügyes voltam, mert csak pár centire csúszott ki belőle a kenyér. de ezt nem kell tudni senkinek se. hallod, zoli? :)
a 7végéről majd külön írok. ha
lebegés
feltettem a platnira 1 lábas vizet forrni. spenótfőzéshez/puhításhoz. közben tettem-vettem, odanéztem, igazítottam talán a lábason, lehajoltam, hallom, hogy ez mozog. megállítottam, arrébb mentem, hát mozog. ezek szerint nem löktem meg. elkezdtük erával bámulni, az edény beindult, 1re vadabbul rázkódott a platnin.
azért nem értettem, mert era a krumplit ebben főzte, és nem említette, hogy táncolt volna a lábas. bár én amikor pakoltuk helyére az edényeket megjegyeztem, hogy ez púpos, ezt nem lehet villanytűzhelyre tenni.
készítettem videót. annyira röhögtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése