rémálom

ilyen már régen volt. ilyen dúrva. rémálom hetente 1x előfordul nálam, de ez kiverte a biztosítékot.
helyzet:
halálra ítéltek. iskolás voltam, de így 30évesen. valami nagyon piszlicsári dolog miatt. úgy emléxem, hogy késtem iskolából, s ezért. azt mondták, akkor főbe lőnek. mondom, oké. ilyen hülyeség miatt kivégeznének? áá, nem. és közeledett az idő. anyának mondtam, hogy ezek nem viccelnek, tényleg fejbe fognak lőni, elmegyek könyörögni, hogy ne tegyék. útközben összefutottam g-vel, és mondtam neki, hogy mi lesz. olyan természetesen vette tudomásul, mintha azt mondtam volna, hogy akkor du. találkozunk. és ez nekem fel sem tűnt, nem bántott, hogy tudomásul veszi, hogy nemsokára meghalok. anyán sem láttam izglmat, és én se éreztem azt. beértem abba terembe, ahol kivégeznek majd. olyan volt mint 1 kisebb tornaterem. 2 fiatal volt ott, az 1ik vmi olyasmit csinálz, mint amikor a szaloncukor fémcsomagolását imítjuk ki és 1engetjük. volt 1 idősebb is, aki a munkatársam volt. és nekiálltam könyörögni meg mahyarázkodni, (nehezen formáltam a szavakat, elcsuklott a hangom- csak ámultam, hogy ez meg mi) hogy emiatt nem lőhetnek agyon, mert késtem. amikor gyilkosságért is csak 30 évet kapnak vagy még kevesebbet, ez aránytalan. és fel sem vagyok készülve arra, hogy fél órán belül meghaljak. nagyon fura érzés volt ez. ilyen is van, hogy érzed, hogy fel kell készülni. nyomasztott. szörnyű volt. ő: hát mindenki ezt mondja.
végül azt mondták, hogy elmehetek, nem lőnek fejbe. és leléptem. rettenetes volt, akkor nekiálltam bőgni, és lefeküdtem valahova. nem szeretek ilyet érezni. majd felébredtem arra, hogy sírok.
minek álmodok ilyet? állandóan ezek a rémálmok. és most pl. semmi nem nyomaszt, nem érzem lelkileg megterhelve magam, mégis ilyet álmodtam. vagy ez 1 jel, hogy itt az id komolyan elgondolkodni a jövőmön, mert úgy járok a valóságban, mint az álmomban? azaz a halálom előtt fél órával jut eszembe, hogy nem készültem fel, mennyi mindent nem csináltam meg. és kaptam még 1 esélyt, hogy bepótoljam a dolgokat. akkor ez most pozitv kicsengésű álom? örüljek neki? bár kissé nyomaszt újra, ahogy gépelem ezeket a sorokat.
olyan természetes volt minden ebben az álomban. ez is fura. hogy a halálhírem nem 6ott meg senkit, és ezen én nem lepődtem meg. mintha csak 1 színjáték lett volna. egy vicc.
utána könnyen visszaaludtam, és szintén szar dolgot álmodtam, de leht inkább hülyeség volt. ez biciklis téma. már nem emléxem belőle szinte semmire. csak a függönyre.
na, hát ilyenek miatt nem szeretek aludni. amíg nem alszok, biztos, hogy nem álmodok. nekem a valóság szebb, mint az álmaim.
de legalább nem fulladoztam.
mikor fogom megérteni magam? vagy az álmok útján ne próbálkozzak?

a biciklitúrás megbeszélésen körvonalazódott az útvonal. a googlemapset nézegetve nem jutok előbbre. más mint a papírtérkép. áhh. nagy karika esz 4 országgal. kemények leszünk. már a fejemben van, hogy csak rohanunk. nem baj, nekem úgyis csak ennyi kell. majd ha idősebb leszek, és kevésbé bírom, akkor majd megállok cappuccinozni meg spagettizni.
kéne 1 másik állás is. a pénz be6árol. vagy 1 gazdag férj. a jólfizető állásnak nagyobb esélye van...