és valóban kabaré volt. ezúttal valódi rádiókabaré.
csak azért ihlet írásra a dolog, mert eddig ez volt a legszarabb. talán kissé pozitivabb hangzású melléknevet kellett volna választanom. ez volt a legkevésbé jó. ugye, máris sokkal kedvesebb.
váncsa istván gyenge volt. végigaludtam. amúgy vmi földönkívüli orvosokról beszélt.
ajala lehett az utána következő szereplő, hát a végére ébredtem fel. sajnos a stefánia palotában igen szűkös a hely, mozgolódásra, lábátdobásra nulla az esély. ez eléggé kikészít a szünet utáni fél óra elteltével. néha olyan fáradt vagyok, hogy muszáj rázni a jobb lábamat, mert úgy érzem, ha egyhelyben tartom, akkor meg-ő-rülök. és álomba ringatom magam.
amúgy a bödőcs tibor volt talán a legjobb. tetszik ahoyg mondja. bír magávalé mit kezdeni. a kőhalmi volt a műsorvezető, ő is jól csinálja.
az aradi tibor-bajor imre előadópáros pedig szinte bármilyen jelenetet sikerre tud vinni.
szóval a nyári szünet előtti utolsó rádiókabarén lehetett érezni, hogy szinte mindenki fél lábbal már a bőröndben van. a szilveszterit meg sem közelítette a dolog. sebaj, azért még menni fogok továbbra is.
amikor a kabaré után bicikliztem hazafele este 11 körül, a dózsa györgy úton, a szépművészeti előtti buszmegállónál haladtam éppen- itt ha nincsenek sokan, bemeyek a második sávba, mert a francnak van kedve a megsüllyedt, buszok álltal meghullámosított viacolor buszmegállóban zötykölődni. ez nem tetszett 1 HUM-??? rendszámú autósnak, és dudált. a faszkalap. senki nincs az úton, van 3 sáv, és akkor neki dudálni kell, amikor én már rég kijöttem a belsőbb sávba, tehát tuti látott. neki ott volt még 1 töküres sávja. ketten voltunk azon a szakaszon. a pöcs. hummerra nem tellett neki, ezért vásárolt 1 HUM-??? rendszámot, hogy így legyen nagyobb (saját szemében). szánalmas.
a 7vége nagyon lazulós volt. otthoni herebere. megváltás volt, hogy felmos6tam a mamánál meg legalább mosogat6tam. elég is volt a pihenésből. de előre nem nagyon lehet aludni, mint bizonyította a kabarés odafigyelésem.
otthon i selkészítettem a baileys panna cottát. hát elsőre nem volt meggyőző a remegésével. elbírt volna még 1 kis zselatint. de aztán megkóstolták a kedves vendégek, és ízlett nekik. 1 leheletnyivel kellett volna szilárdabbnak lennie. de így is jóízű volt.
ettünk mexikóit is tortilla formájában. befogadó a közönség, úghyogy ezzel is sikerem volt.
unokatesóméknál lángost sütöttünk. hű, brutálisan sokat ettem, s a sör a lángossal és a gyomorsavval nem elegyedett tökéletesen, íyg nem éreztem magam vmi kellmesen. azt hittem, kihányok valamit. a pálinkának is volt benne szerepe, nem tagadom.
a lángostészta baromi érdekes: megdagasztottam, bevágtam a hűtőbe, mert ugye ezt ott kell keleszteni, és másfél óra múlva úgy felpúposodott, hogy majd' kinyimta a fagyasztó alját. amikor először készítettem lángost, akkor aztán valóban meglepődtem. nem tudtam, hogy hidegben is meg tud kelni. abból a mély tálból totál kidomborodott a tészta, már majdnem folyt lefele, mert a púp szintén találkozott a fagyasztórekesz aljával. szerencsére a ruha nem engedte rátapadni. e-tól megtudtam, hogy vizes kézzel lehet jól formálni a lángost. nekem eddig a lisztes is bevált. szóval nemtom melyik a jobb módszer.
a tzaziki v hogy kell írni tökéletes volt a lángos tetejére. annyi, hogy tejföllel csináltam, nem átszűrt joghurttal.
unokatesómat meg manageremmé fogadom. csak nem fizetek neki semmit. a képet és a fülbevalót megcsinálom, na.
spaghettata
pénteken volt a nyelviskolában ez a spaghettata. ilyenkor a tanárok főznek, s az összes diák meg van hívva. jó buli volt most is. majd ha ősszel újrakezdem az olasztanulást, akkor is el fogok menni. lehet vinni bort, üdítőt, édességet.
folyt köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése