2009. június 16., kedd

álom

ezt elfelejtettem leírni.
szombatról vasárnapra álmodtam. vagyis vasárnap, mert volt vagy hajnali 4, mire ágyba kerültem.
1. kép: 1 nagy helyiség, asztalok, rendetlenség. e. takarított, akit az este folyamán ismertem meg d. leánybúcsúján. takarított, és a vállán 1 retikül. kérdeztem tőle, hogy miért nem teszi le, hogy tud így dolgozni?

2. kép: otthon. többen vagyunk a konyhában. kinézek, jé szivárvány. azért volt ez csodálatos, mert nem esett, csak a nap sütött. odanéznek a többiek is. jé, dupla. dejóóó! szeretem a dupla szivárványt, nem is ritka. és öregeeeem, 1re több szivárvány lett az égen. csupa csík volt az egész! olyan érzésem volt, mintha mindenki szemével én láttam volna. mintha mind az 5 ember én lettem volna, 5 testben 1 tudat.
szeretem a szivávárványokat. amikor olyan furcsén süt a nap, és különös kék az ég, akkor mindig izgalommal kémlelem az eget, hátha lesz szivárvány. igazából nem értem, miért ilyen alakú és miért van belőle dupla, de a tudatlanságom csak még jobban elmélyíti a csodálatomat. misztikus. nem tudom a fizikáját. csoda. amikro 2007 december 30-án g. és tesóm meg én gyalogtúráztunk a börzsönyben, akkor 1 olyan rendkívüli, 1edülálló eseménynek lehettünk szemtanúi, hoyg akár isteni ajándéknak is tekinthetném azokat az órákat. szinte meg-könnyezem. csupa hó minden. fenyves. ragyogó napsütés. elkezd olvadni a hó, természetesen a fákon először, hiszen ott aa legvékonyabb. porlasztva hullik, mintha valami gép fújná ki. nagyon finom szemcsék, szint elebegnek, nem is zuhannak. a vakító napfény pedig csillogtatja őket. sok kis ezüst pont a tiszta levegőben. gyémánt, nem is ezüst. fantasztikus. mint 1 mese. és közben valóság. felnézünk. hát, a porlasztott hóból a nap szivárványt csinált. de nem ám akármilyet! a körből körülbelül 270 fok látszik. eddig csak félkör alakút láttam. magasan az égben. a 3/4 kör belsejében tekjesen más kék szín, mint körülötte. ragyogó tiszta színek! zseniális! van értelme az életnek! megérte eddig élni. komolyan mondom, annyira boldog voltam, hogy ilyen csodálatos dolgokat láthattam 10-15 perc alatt. h anem láttam volna sosem, akkor nem hiányolnám. így mindig visszavárom. szeretném ha még más barátom, rokonom is látna ilyet. gyönyörű volt. a természet fantasztikus. nem vagyok író meg költő, de ezt talán ők se tudnák leírni. nem tudom, mihez lehet hasonlítani. katarzis...

3. kép: szintén otthon. megyek többedmagammal hátra akertben. napsütés, forróság, a fű sárgára száradva. iszonyú szél. felkap. kiabálok, hogy úristen, nem tudok a földön maradni. arra gondolok, kihasználhatnám, nyújtott karral, lábbal, aztán sodorjon, ahova akar. de félek, hogy nekicsap a házfalnak, ezért fleveszem a kakaóscsiga alakzatot- nem akarom, hogy placcsanjon a fejem a házfalon. na és akkor letesz. hiányérzet marad vissza, hogy miért nem próbáltam meg.

4. szintén otthon az udvaron. j. nagynéném ott van, az tuti. és én felszállok 1 rugaszkodással, és repülök. háton úszom a levegőben. tökjó.
vége.

mi ebből a tanulság? olyan érzésem van, hogy azt akarta megmutatni a szél, hoyg merjek szárnyalni meg kockáztatni. és én nem mertem, hanem begubóztam, s vége lett a repülésnek. szóval hogy ezt a valóságban ne csináljam. hanem végre merjek valamit.
ugye ugye, mikre jók az álmok...

(jó ez a ribizliturmix. most nem banánnal, hanem joghurttal sűrítettem be. frisssssss pirosribizli. gyönyörű. szeretem a színeket)
nem hívtak fel aszervizből. kéyntelen leszek ma bemenni. olyan laza a lánc. nem akarom, hogy leessen. most, hoyg friss olaj van rajta. legalább 1 pár gumikesztyűt hord6nék magammal, hogy ha trutyizni kell, akkor ne legyen a kezem csupa dzsuva. amúgy is megmrad a bőrömön a biciklitakarítás napokig. nem viszi azt le semmi. micsoda 1 bőr ez... de a bőrkeményedéseim 1re szebbek...

Nincsenek megjegyzések: