velence 10x 2010

akkor javítanék: ez nem verseny volt, hanem teljesítménytúra.
azt se tudom, hol kezdjem. mind1, valahol
célként a 8 kört tűztem ki magam elé. nem akartam nagyravágyó lenni, amikor még sosem tekertem 1 nap ilyen sokat. mondom, maradjak csak a földön, meghalni azért nem akarok.
péntek este már fél 11 környékén aludta, így a hajnali 4órás kelés sem vágott nagyon fejbe. sajnos a megszokott 7 óra környék kelésemtől ez 3 órányira van, ez nagyon nagy idő, így a nap eleji rutin nem sikerült, csak később :)
reggelire benyomtam 2 kolbászos-uborkás zsömleszendvicset + kis hohesC, ezzel kezdtem neki 7-kor a túrának. tesóm és g. hamar lehagytak. n-val az 1. kört 1ütt tettük meg- szoktuk az útvonalat. aztán nagyrészt 1edül tekertem. ez nem zavart. az 1. 4 kört még élveztem is. hú mondom, hátravan még 1x ennyi. de már az 1. kör 3/4-énél azt éreztem, hogy meg fogom csinálni mind a tizet.
a terv az volt, hogy 3 körönként megállok hosszabban, leülök kicsit a kocsinál, eszek, feltöltöm a zsebeimet élelmiszerrel.
ehhez tartottam is magam. a fogyasztásomról később írok.
az időjárás perfetto volt. hiába ígértek vihart meg esőt, nem lett belőle semmi, csak pár szállingózó vízcsepp- ezekből többet is el bírtam volna viselni. amatőr módon hoszúnadrágban mentem, s rövidet nem vittem magammal. ráadásul ez kicsit vastagabb is. sebaj, feltűrtem a szárát, amikor melegem lett---> szép csík van a vádlimon. ui. naptejet csak az arcomra kentem, így a vádlim a nadrág szélétől a zokniig, az alkarom a mez ujjától a kesztyűig pirult le. nem volt ördöngös meleg. biztos a (szembe)szél tompította. a velencei tavat dél felé indulva kerültük körbe 10x. ez a déli szakasz nagyon gáz volt. a szembeszél 1re erősödött. ez volt a mentális kihívás. alig vártam, hogy kiérjek a 7-es útra, ahol csak 1,5-2 km-t lkellett tekerni, majd 1 jobbos pákozd felé, ahol a hátszél kezdte meg jótékony 6ását. az északi rész picit dombosabb, de sokkal élvezhetőbb, mint komótosan tekerni a szembeszélben, amire 1 útbecsatlakozás, növényzet hiánya még dob 1 lapáttal.
sajnos nem vagyok gyors, és a biciklim sem kifejezetten 1 ilyen "versenyhez" készült, így nem tudtam beállni senki mögé sem, saját energiámmal nem volt spórolás. gyakorlatilag végig 1edül mentem. no, az 1. körben beálltam 1 csóka mögé, az tetszett.
tesóm és g. végig 1más mögött haladtak stéhrben. meg is lett az eredménye: 1 óvatlan pillanatban tesóm nekigurult g-nak, s leesett a bringáról. ez akkor derült ki, amikor leköröztek. én az 5. körömet mentem. vártam n-t is, hogy mikor kerül ki végre, s a 6. köröm elején ért utol. ekkor tesómék falatoztak, pihentek. így n. előttük ért célba, mert csak 2x ált meg. én elcsodálkozom mindig, hogy bírja ilyen jól. 280 km alatt 2x áll le, és a kaja amit nála láttam a mez zsebéből kidudorodni, az kb. 4 banán volt. én ennyitől a biztos eléhezésnél kötöttem volna ki. hiába, különbözőek vagyunk. a lengyelországi kajás tapasztalataim után, én már semmit nem bízok a váletlenre, nem centizem ki az evést. így is volt 1 necces szakaszom, amikor belenyúltam a zsebembe az aszalt sárgabarackért, s csak az üres zacskóban matattam- elrágcsáltam mind feltűnés nélkül.
ami engem kikészített, az atalpfájás volt. már a fele körül kezdődött. szar a cipőm? akkor megpróbáltam pörgetni enyhébb áttételbe kapcsolva, hoyg ne tapossam annyira, s valahogy húzni is ezt a petentpedált, ha már 1x mindenkinek ezt mondogatom, hogy azért is nagyon jó ap atentpedál, mert lehet vele húzni is, nemcsak nyomni, mint a hagyományos pedállal. igen, ez az elméleti előnye, mait a gyakorlatban még nem sikerült megvalósítanom. szóval a talpam készült ki. aztán úgy próbáltam lazítani, hogy kiakasztottam a jobb lábam, s a ballal tekertem. a jobbot tornáztattam, hajlítgattam. majd fordítva. ezt körönként 3-4x megismételve egészen jól elboldogultam.
érdekes, hogy tekerés közben nem is nagyon gondolkodtam/gondolkodok. az elején még az olasz rendhagyó igéket mondogattam magamban, aztán semmi. ezúttal a m"iért sszivatom magam ezzel az észnélküli biciklizéssel?" kérdést is csak párszor tettem fel magamnak. nem éreztem magamban dühöt, ahogy ez lenni szokott. csak vártam a pákozd jobbra le táblát.
páran jöttek, mint a szél, istentuggya hányszor köröztek le.
mellémszegődött vmi idősebb tag, vele beszélgettem. ő beszélt. nekem nem nagyon volt mondanivalóm. 1x majdnem elmondtam ezt neki, hogy ne haragudjon, de végül is nem került rá sor. aztán eltűnt. nem bántam, mert nem voltam vele 1 hullámhosszon. és csalódás mindig azzal a helyzettel szembesülni, hogy lám, az 1etlen dolog a biciklizés, ami minket összeköt, és SEMMI MÁS. és ez nagyon gyenge kapocs.
a teljesítményemet hátráltatta, hoyg valami belement a bal szemembe. legalábbis azt hittem. a 4. kör körül kezdődött. amiko rmegáltam, rosszabb lett. de nem akartam arcot mosni, mert akkor lejön a naptej is. így csak szaporodott a homok mennyisége az arcomon. a természetes bőrradír. a 6. kör után beültem az autóba, nézegettem a szemem, de nem láttam semmit. aztán megkértem 1 srácot, nézzen már bele, ő lát -e vmit? nem, ki kell pislogni, lehet, hogy csak nekirepült vmi bogár. remek.mondom, 1et még megpróbálok, s ha annyira elviselhetetlen lesz, majd döntök. úgy tekertem 1 db-ig, hogy a bal szememet becsukva tartottam, és akkor elmúlt 10-15 perc után a szúrás. később csak enyhébb formában jelentkezett újra a szemfájdalom.
amikor a 8. körömet letudva elhaladtam a rajtszámleolvasók mellett, nem volt kérdéses, hogy megcsinálom a tizet, ha belepusztulok, akkor is. (bár aláirattak velünk 1 papírt, hogy saját felelősségre indulunk, és egészségesnek érezük magunkat)
ez a 9. kör nagyon gyilkos volt. a déli parton araszolgatva feltettem magamnak a kérdést, vajon tényleg megcsinálom? hát mondom, max. 3 lány van, aki végigcsinálja. még 1et láttam n-n kívül akiről feltételeztem, hogy lezúzza a 280 km-t. no akkor nem marad6ok le, és ezzel a tudattal mentem tovább. a 9. körben felhívtam g-t (pont akkortájt végeztek- ahogy sejtettem), hogy keressék meg az energiaszeletemet a hátizsákomban, és hozzák ki az út széléhez kibontva, ne kelljen már a parkolóban vacakolnom. és így is lett. mondta, hogy megelődött, hoyg nekiveselkedek a 10.-nek is. még benyomta tesóm szeletjét is a zsebembe. azt ígértem nekik, hogy sietek. hahaha. ezen röhögtem is, hogy abszurd ilyet kijelenteni. ki is esett 1 falat energiaszelet a számon a nevetéstől.
terníroztam az agyamat, hogy elfogadja az utolsó 28 km-t. 1ütt vagyok a biciklivel, 1ség, nem fáj a talpam, kéynlemes a cipő, száguldok, suhanok, megy ez, csodás érzés, megcsinálom stb. viszonylag eredményes volt a lelki ráhangolódás és az energiaszelet kombinációja, mert 1:10 alatt beértem. hát alig bírtam leszállni a bicikliről. a járásom kockásabb volt, mint valaha, és éreztem, hogy van kettő darab térdem.
befizettem a nevezési díjat (körönként 150 ft), és átvettem az oklevelet, papírokat és a kupát. öröm, büszkeség. az íróember elmondta, hogy én vagyok a 3. nő, aki végigcsinálta. mondom, tudom, ezért is küzdöttem végig...
nem éreztem, akkora szenvedést, mint a lengyel túra alatt. mondjuk sokat számít, hogy nincs a hátamon zsák, csak a banánok súlya húzza le a mez nyakát és fojogat :)
azért a tavalyi utolsó napunk is elég kemény volt a biciklitúrán. akkor 220-at mentünk. igaz csomaggal és 18 óra alatt meg másztunk fölfele 2000 m-t legalább.

büszke vagyok n-ra is. annyira jól nyomja. lehet vele menőzni, hogy micsoda barátnőm van, hehe. meg tesóm és g. is. haaaaaaaaaaaaaaaaajjjjj

fogyasztásom:
5 db banán
2 db kolbászos szendvics
1 db energiaszelet
1 bounty
1 zacskó aszfaltbarack ~250 g
2 kakaós jó reggelt
300 g gyermelyi kakaóskalács
kb. 10 kulacs víz, amiből 2 isostaros
1 liter multi hohesC
1 szelet sütemény

útközben láttam 1 döglött sünt, az már ott volt az 1. körben. 1 döglött madárkát. ez is. 1 döglött macskát. ez csak a 4-5. kör környékén pusztult el. azonkívül az uccsó körömben a 7-es úton az út közepén 1 elütött teknőst. ilyet még nem láttam. volt 1 elütött az árokparton is. szerintem az biztos eljutott az út széléig, s onnan kicsapta az autó.

voltak autósok, akik dudáltak. de ha 1 rákezdi, akkor aztán tülköl a többi is. én meg integettem neki, hogy helllló, ismerőőős, dejóóóó!
mindne körben velencén a cél előtt álltam meg 1 kék kútnál kékkútit inni. meg pihenni. ahogy üldögélek, lassít 1 autó, és a jobbelső kiszól, hogy elestem -e. mondom nem, kösz, csak pihenek. iylenek is vannak.
motorosokkal kapcsolatban is van (+) élményem. az elején jöttek szembe ketten, de nem ilyan flancos motorosok, hanem lepukkantabbak, s intett, hogy jeeee. meg 1 öreg tata megelőzött velencén, és mosolyogva mondott valamit. nem értettem, de biztos kedves dolgot szólt, így én is vigyorogtam.
és pákozdon 1 kisfiú az utcán volt, a mutterja a kerítést támasztotta, a gyerek meg kiabált, hajrá, hajrá! cuki.

jövőre nem megyek azt hiszem. s időm volt bőven, így elgondolkodtam, hogy kéne 1 országúti... hihetetlen, ha 1x valamire rákap az ember, akkor elkezd rá költeni, meg 1re jobbat akar belőle. ezt tapasztalom saját magamon. így hát a gazdagok nagyzolása, még több vásárlás, még luxusabb dolgok, nekik is olyan természetesek, mint nekünk ez. most értsem meg őket? még sajnáljam is? mindig azzal mentegetőzünk, de hát erre nekem szükségem van. mindenkinek szüksége van a maga szintjén, azt akarja amit eddig is megkapott, "ami jár neki."

néha gizella kemény bicikli: uge nincs markolatom, és bőrkeményedések vannak az ujjaim alatt (kisujj, gyűrűs, középső). szerintem legalábbis ettől van.

olyan barna a karom. még sosem volt ilyen. és nem a szeplők tömkelegétől, hanem 1ébként. persze a belső fele fehér. tarkabarkaság van. de nem zavar.

reggel láttam, amint a kukásautó gyűjtöte be a szelektivpapírt. éppen emelték fel a kukát, lassítottam, hogy lássam, mi van már a gyűjtőtérben. hát műanyag palackokat láttam. nem tudom, hova tenni ezt a dolgot. legközelebb, ha arra járok, akkor megállok és megkérdezem a kukásembereket, hogy is van ez?

a tegnapi eperszedésből nem lett semmi.
amikor szombaton este 7-kor leszálltam abicikliről, és odacsorogtam az autóhoz, mondtam tesómnak, hogy a vasárnapi eperszedésből nem lesz semmi, én képtelennek érzem magam a guggolásra stb. azt mondja, épp azon gondolkozott, hogy vezesse ezt elő. de én szemfüles voltam, és megkönyörültem rajta, én mondtam ki :)
szavazni voltam bringával. kb. 2 km-t mentem vele, de a seggem az kivolt. meg a térdeim is 1 cseppet. így nagynénémhaz tömeggel mentem kockás járással. olyan furán raktam a lábaimat... de a cseresznye hívott. csináltam belőle cseresznyésgombócot, ha már 1x az epres nem jött össze.

ma reggel már semmi bajom nem volt. csak úgy ébredtem, mint akit agyonütöttek...
most befejezem