verseny

izgalom van. szombaton lesz a velence 10x biciklis verseny. ez annyit tesz, hogy 10x körbe kell biciklizni a velencei tavat. 28 km/kör. nagyon szeretnék elindulni. persze a 10 kör teljesítése számomra irreális, de azért jó volna kihozni a maximumot magamból. végül is 110 m szintkülönbség/kör. azért ez nem olyan dúrva. ez lenne az 1. biciklis versenyem. óóóóóóóóó. és 1ből a senior kategóriában kezdek. lassan érek be.
amúgy meg alapvetően tesóm a "hibás". van benne valami ... valami, ami odavonzza az embereket. kiskorában is megvolt ez a képessége. a biciklis megszállottságát ráragasztotta g-ra is, rám is. nem lehet mit tenni ellene, ez van és kész.

belekóstoltam az eperlekváromba. ilyet! jó íze volt, de olyan oldószerszag áramlott belőle, hogy kiborítottam :( remélem az idei eperszedés sikerül vasárnap. a befőttesüvegeket részben előkészítettem. meg-ő-rülnék, ha nem jönne össze. ilyenre gondolni sem szabad. pont annyira lesz jóidő, hogy meg tudjuk szedni a kellő mennyiséget. mmmmm. annyira optimista leszek, hogy még az epresgombóc tésztáját is begyúrom szombat este.

a nagy gondolataim mind elszálltak. gyakrabban kéne írnom ebbe a blogba.

visszatérek a spaghettatához. sütöttem: torta sorrentina. ez vmi olasz sütemény a szakácskönyv szerint. citromos krémmal. a tésztája ahhoz képest, hogy nyersen milyen állagú volt, 1általán nem volt nehéz sülés után. a krémet kicsit elszúrtam. a tojásfehérjét a cukorral rögtön gőz fölé tettem, és így nem oldódott fel benne a cukor. hiba volt. szemcsés maradt tőle a krém. ennek ellenére mindenkinek nagyon ízlett. örültem neki. az olasztanárnőnk megkérdezte, nem vagyok -e véletlenül cukrász. de.