végre realizálódott szerdán az eperszedés.
már totál be voltam sózva. kikarikáztam budakalászra, s belevetettem magam a munkába. volt bőven, ugyanis szezon végén már elég kis szemek teremnek, viszont annál édesebbek. az a típusú eper nagyon zamatos, felülmúlja az összes többit, amit eddig ettem. szezon végére -amint mondtam- kisebbek lesznek a gyümölcsök, a levelek helyenként besárgulnak. hogyan ismerhetjük fel biztosan a zamatos-édes epret?
-viszonylag kicsi
-alul kúpos, hengerszimmetrikus
-a magok jól kidudorodnak belőle
-a csumáját nagyon könnyű leszedni, és ahonnan kinő az a rész kicsit be van száradva
ezeknek nem feltétlen kell 1xre teljesülniük.
szóval találtam punnyadtabb epreket. ezek "lábonszáradtak" voltak, azaz a növényen aszalódtak meg. annyir rákaptam, hogy már nem is ettem mást, csak aszaltepret. a telítődés csak este 9 körül kezdődött, pedig 6 után alig ettem pár szemet. fantasztikus! tesóm és naygnéném később csatlakoztak, és majd kibújtam a bőrömből, hogy végre megoszthassam velük a nap felfedezését, az aszaltepret. már 50x begyakoroltam a mondatot, amit mondani szándékoztam.
és igen, megkóstolták, és le voltak nyűgözve.
a mérleges néni elmondta, hogy pomázon van 1 nagyobb eperföld, nem jártak ott annyian,. szerinte érdemes lenne megpróbálni. én nehéz szívvel hagytam magam mögött budakalászt, ugyanis az az eper tuti világbajnok volt. megláéttam a pomázit (tavaly itt szedtünk), és szomorú lettem meg ideges, minden lelkesedésem elszállt. ötétzöld levél, bordó eprek, nagy gaz. eleinte csak dobáltam az epreket meg duzzogtam, hogy ez 1 szar. még kicsit bőgtem is. elrettentem magamtől, hogy mennyire érzékenyen érint a téma. végül is erre készültem 1 éve, jó hogy érzékenyen érint, amikor csak jó eperből lehet jó lekvárt főzni. aztán lenyugodtam. itt tudatosult bennem, hogy csak azt az epret szedjem le, amelyiknek nagyon kidüllednek a magjai. és aszaltat itt is találtam bőven. tesóm is bírt szedni, szerencsére kezd helyrejönni. munka közben szépen elpolitizáltunk.
7 után már a konyhában tüsténkedtem. volt 1 nagy diszperzites vödör eper, 1 kisládányi, meg később tesóm beállított 2 dobozzal. én már kezdtem megrokkannni. le kellett késsel vágni az összes csumáját. a jobb kezem így totál kész van. fáj a csuklóm, meg az epercsuma levágó izmokat is érzem. és az eperszedés velejárója a kapálóizomláz is kínoz. kínoz. ez persze túlzás, mindensetre érzem, hogy vannak combizmaim. az iomláz 1etlen (+) hozadéka, hogy elhiteti az emberrel, hogy mennyire izmos. aztán elmúlik.
pucoltam, mostam, mértem, logisztikáztam az eperrel. a 20literes befőzőlábasom éppen megtelt a lekvárral.
megfigyelés: bevágtam a fele mennyiséget a lábasba, alágyújtottam és vártam. hamar levet eresztett. nekiestem botmixerrel, széttrancsíroztam nagyjából az egészet. ettől "kifehéredett", azaz fura színe lett, mintha tejet öntöttem volna bele. elkámpicsorodtam, hoyg így nagyon hülyén fog kinézni a lekvár. és láss csodát: amikor beletettem a cukrot, újra azt az átlátszós piros színt vette fel. sokat mondogattam magamban, hogy nem baszom el az idei eperlekvárt, de szerintem sikerült, mintha megkaramellizálódott volna. de remélem, csak rémízeket éreztem.
közben nekiálltam az eperszószos panna cottának is. a megkezdett tejszínt odaállítottam az asztalra. hátrafordulok, hát meglátom, hoyg eldőlt a zacskó, és 1 nagy tejszíntenger áll az asztalon. szerencsére lassan folyik, így a földre nem jutott belőle. az akciós tejszínemnek így lőttek. de volt másik. így kevesebb panan cottát csináltam. szerintem a kardamommal túllőttem a célon, de hát mindenkinek ízlett, innetől fogva nem szapulom a cukrászteljesítményemet.
éjjel 2kor már ágyban is voltam. keméyn meló ez alekvárfőzés. nehezen aludtam el a fizikai fáradtságtól. viszont könynen ébredtem. a kukásautóba nagyon ordenáré módon vágták be a szemetet. és korábban jöttek, mint szoktak. végül is kellemesebb volt így, mint telefonra ébredni.
olasz
a test finale 73 % lett. ez szerencsére több mint a 60. de gyér. és vége van az olasz tanfolyamnak. most mihez kezdek a szabadidőmmel? nyáron már nem akarok tanulni olaszt, mert úgyis összevisszaság lesz. rendszeresség szeptembertől. nem szabad kihagynom sokat a tanulásban. szerettem az olaszt. szórakoztató volt. a tanárnőnk mindig gondoskodott róla, hogy jól érezzük magunkat.
a biciklitúránkon meg alig leszünk olaszországban, nem gyakorol6om eleget. mind1. tegnap tartottuk a 2. megbeszélést. már vároma túrát. idén gyorsak leszünk. he nem csesznénk el azt arengeteg időt a pakolással, minden sokkal emberibb lenne. de mi már ilyen dúrván nyomjuk. jövő 7en összeszámolom, hány BIGes hágónk lesz. remélem, összejön legalább 5.
csak akibaszott derekam/vesém/nemtommim ne szivasson. már most érzem. ez a velencei tó ,körüli 280 km nem tett jót neki. féloldalas vagyok. ez lehet a baj? ki tudna segíteni? jó lenne ettől az 1 eü problémától mielőbb megszabadulni.
ma viszem a gizellát a szervizbe. jó lesz. nem lesznek az új kerékkel már olyan paráim, hogy összecsuklik alattam. jesz. mi van még? semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése