felírtam a npatáramba, mik azok a rendkívül fontos dolgok, amiket meg kell osztanom veletek. most sorra veszem őket.

áramszünet
múltkor, március 15-én este sétáltunk erával meg a 2 kutyával. a szokásos köreinket róttuk, amikor hirtelen elment a villany az utcában. remek volt úgy tolni, h tudom, tele van gödörrel az utca. mondjuk döntve nem veszélyes. és alig láttunk. izgalom. még viccelődtünk is, hogy amerre járunk, ott elmegy a villany. régen gyakran előfordult :) áttértünk 1 másik utcába. koromsötét. és hazafele 1re sanszosabb volt, hogy a mi utcánkban is áramszünet van. hűha. az elektromos kapu! hogy jutunk be? odaértünk. kinyílt, de csak annyira, hogy 1 ember befér, era a kerekesszékkel nem. mi legyen? amúgy én ezt nem értem. és ha vmi miatt be kell menni autóval 1 ilyen elektromos kapun vagy onnan kijönni, akkor mi van? leszedik? szóval mi legyen? era mondja, próbáljam meg a szomszédot, nándit. ő tűzoltó. valamit csak kitalál. besiettem, és kopogtam, rögtön jött is a telegyertyázott lakásból. fejlámpával. nekem is hozott 1et. taktika? a kutyákat nagy nehezen betessékeltem, kihoztam 1 széket, amire nándi ráültette erát, majd 1edül átlendítette a kerekesszéket a 180 cm magas kapu fölött. én csak néztem. aztán felkapta erát, és áthozta a résen. én csak kicsit fogtam. mondta: vigyázz az arcára- előkerült a barlangi mentőtechnika :) így jutottunk be. később visszajött az áram is.

bicikli
nemtom mi történt velem, de 1x csak elkezdtem skidelgetni. jómagam lepődtem meg a legjobban. ezidáig elképzelhetetlennek tartottam, hogy én ezekkel a gumikkal tiszta, száraz úton skideljek.  vicces. lehet már tudok trackstandelni is, hahaha.
rengeteg biciklis lett. kirajzottak. észrevehetőbben, mint a motorosok.
jelentkeztem az idei mészkőemberre is. jól össze kell magam szedni.

ovi
tegnap nagy nap volt: én kísértem kamillát az oviba. gyalog mentünk. jó volt sétálni ezen a szép, napos reggelen. útközben beszélgettünk. kérdeztem, milyen volt visszarázódni, kik a barátai. elkezdte sorolni: lukács, ádám, sári, magdi, ... meg te. jaj, hát nem cu-ki?!

lapszabászat
mostanában elég gyakran járok a lapszabászatba .ide. ajánlom mindenkinek. rendesek voltak mindig, de mostanában különösen kedvesek. múltkor, amikor zárás után tekertem el előttük, integettek. tanácsot kért tőlem az 1ik csaj, milyen gumit tegyen fel a biciklijére. mindig rácsodálkoztak, amikor mi tesómmal hóviharban is bringával jártunk.

habszifon
már 1 ideje ezen pörgök, hogy mit lehet még készíteni habszifonba a tejszínhabon kívül. el is 6ároztam, hogy veszek 1et. szerencsére annyit agyaltam rajta nyilvánosan, hogy munkatársam elhozta örökbe az 1ik habszifonjukat- ők úgysem használják, azért ne vegyek :)
tegnap nem bírtam magammal, és felavattam. olvastam előtte mindenféle recepteket. azt előtte is gondoltam, hogy nagyon pépes cuccot kell beletölteni, mert a darabos eltömíti a kifúvónyílást. eper, málna, ribizli stb. passzírozás nélkül esélytelen.
csokifagyival/habbal kezdtem. itt nem kell passzírozni, minden hozzávaló homogén. 250 ml habtejszínt 2 tojássárgával és valamennyi cukorral és fahéjjal gőz fölött felfőztem, besűrítettem. majd beletettem valamennyi étcsokit (semmit nem mértem ki. azt tudtam, hogy a betöltött térfogatom 0,5 liter lehet. de ezt sem ellenőriztem:). ez elolvadt. az edényt vízfürdőre helyeztem, és kevergetve pár perc alatt langyosra hűtöttem. löttyintettem hozzá még 1 kis tejet, rumot, és belekevertem a 2 tojásfehérjét (annyira vertem fel, hogy ne 1 darabban legyen, hanem tetszőlegesen önthető formát öltsön). a keveréket betettem a fagyasztóba hűlni. ajánlatos, jól lehűteni. ezután átöntöttem a szifonba, ezt fejtetőre fordítottam, s lassan beleengedtem 1 patront. 1. nyomás után 1 trutyi jött ki. ekkor felráztam. még mindig elég tömény volt a cucc. majd még ráztam rajta, s könnyű, légies habot kaptam. a színén is látszott: kivilágosodott. és tartása is lett a habnak. szerintem ma túlráztam. lehet benne marad a szifonban, és nem tudok képet mellékelni... kifogyott. amit kikanalaztam, az olyan, mint 1 mirigy. majd vmi szebbet mutatok.