(ezt a képet mikuláskor akartam idetenni, de nem volt rá időm. most eszembe jutott. akkor viccesnek találtam, most kevésbé. csak fél pillanatig gondolkoztam el, hogy mit is akartam kifejezni ezzel a rajzzal)
gondolom, ezzel van tele a sajtó. hogy jégpáncél borítja az utakat.
ezzel kapcsolatban elkövettem 1 hibát: tömeggel jöttem be dolgozni, nem bringával. ui. az én útvonalamon teljesen jó az út ellentétben a járdával. ezek kiszámít6atlanok.
tegnapi tapasztalat: kevesebb autós volt, mint a szmogriadó idején. ezek szerint azért félnek 1esek, nem bíznak meg teljesen a tudásukban meg a körülményekben, haha. fél 4 körül a nagykörtén mentem kivételesen, mert arra volt dolgom. hát sehol nem volt összefüggő kocsisor. nem kellett az autók közt haladnom, hanem a szélső sávban mehettem, max. a narancssárgavillogósok kerülésekor tévedtem be középre. haha.
eh, ma szar kedvem van. előre elnézést a világtól.
szóval lehetne többször jég? vagy ilyet ne kívánjak? hisz léteznek gyalogló nagymamák meg bukdácsoló kisgyerekek.
tegnap is használtam a bérletet. nem jó érzés. akkor lettem ideges, amikor szálltam volna le a négyeshatosról, de ki se léptem, már 1 fiatal lány lépett fel. hát direkt nekimentem. meg asszem még 1 másiknak is. nem hiányzik ez nekem.
most valahogy a toelrenciaszintem csökkenik. nem jó ez. tudom, hogy nem a világ rossz, hanem én avgyok képtelen alkalmazkodni, elfogadni. ez a legrosszabb, hogy tudom. csak a megoldást nem.
vettem túrabakancsot. nem fázik benne a lábam. de már nincs is kedvem túrázni. lehet lemondom... hát ha nincs kedvem a többiek közé menni, akkor nagyon el kell gondolkodnom. ilyet én nem szoktam. olyan kívülállónak érzem magam minden csoportból. a barátaim közt is. ez a legrosszabb. na, csináljunk vmi értelmeset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése