moziban voltunk

(majdnem jól tudok rajzolni painttel)
megnéztük a csirke, a hal és a királyrák c. filmet. "A franciaországi Lyonban kétévente rendezik meg a szakácsok olimpiájának számító Bocuse d’Or versenyt, ahol 24 ország csapata méri össze a tudását bizonyos kötelező összetevők felhasználásával megálmodott ételsorok elkészítésében..."

ugye mozijegyet kellett venni. csak 2 sört ittam meg a film előtt és olasz után. de ez épp elég volt a következő párbeszéd lebonyolításához:

én: helló, 4 db jegyet kérek a 9 órás filmre.
pénztárossrác: melyikre?
én: ja... az ééé-lelmiszeresre
pénztárossrác és
jegyszedő: hahaha, bruhahah, hihihihi!
és így röhögtünk mindannyian. vagyis ők biztos, én szerintem csak rajtuk.

a film 1ébként nagyon jó. én nem gondoltam volna, hogy ilyen precíznek kell lenniük a szakácsoknak. szóval tényleg olimpiai felkészülésszerű amit csinálnak. az a rengeteg nyersanyag, amit próbálnak, mire elkészül a tökéletes étel... hú nem semmi.
tökizgi lehetett úgy forgatni ezt a filmet, hogy 1általán nem tudták, mi lesz a végeredmény. a legjobb spanyol szakács bejutott a Bocuse d’Or 24 döntőse közé, és a kamera a versenyzőkkel 1ütt tudta meg, ki nyerte meg a gigászi küzdelmet.
a csúcsgasztronómiai álommásfélóra után nyomor érzés volt rágondolni a 8 forintos osan zsömlére. én reggel drágábbért vettem a zsömlét, de gondolom, majden ugyanolyan szar, mint az osanos társa. feltúrbóztam házi kenőmájassal- ennyit javítottam rajta.

a mozi után hidegzuhanyként ért, hogy esik az eső. és nem csillapodott. a nyergem totál elázott. olyannnyira, hogy kb. 5 méter megtétele után már a bugyim is vizes volt.
a felújított toldiban még nem moziztam, csak ittam. ez is 1re kevesebbszer fordul elő- drága. pedig jó hely...

reggel is esett. miután feltettem a szemüvegemet, és sasoltam ki az utcára, látszott, hogy a tócsákat nem a szél borzolja, hanem hullanak beléjük az esőcseppek. mind1. nagyon kellemes volt betekerni melóba. a víznek köszönhetően a gumiabroncsok még nagyobb zajt csapnak, így a pannónia utcán haladva hangosan gyakorol6om az olaszt a megnövekedett alapzajban. sajnos a ruháim nem vízállók. most még az esőnadrágom is beázott, pedig az nem szokott. lábfej környékén. hallattlan. hát délutánra megszárad, velem nem baszik ki itt semmiféle ruhadarab.

rendet raktam a szobában. az üllői út közelsége a falakon is nyomot hagyott. meg a számítógép is: ahogy fújta a falra aporral kevert langyos levegőt, ott maradt 1 csík. ezt akartam eltüntetni, de csak szétmaszatoltam az egészet. nem is kell kifesteni, elég ha 1 vizes rongyot nekinyomkodok a falnak, és máris kialakul az anti dalmata minta. vagy negativ dalmata. értitek?

voltam tegnap biciklis demonstráción. nem állítom, hogy kevesebb volt az újságíró, mint a biciklis. reméálem, lesz már vmi foganatja ennek a sok tüntetésnek, szájbarágósdinak. előbb-utóbb annyi biciklis lesz, hogy kénytelenek lesznek minket 1enrangú félként kezelni. meghódítjuk a várost. elkezd élni. egy pozitiv agymosásnak vetjük alá a népet. győzzön az ész, az értelem, a logika!

PRONTO. ez nem csak 1 bútortisztító, hanem az olaszok ezt mondják a telefonba, amikor felveszik. jó, mi?

még 10^6 dologról írtam volna a 7végével kapcsolatban, de kiment a fejemből a sok gondolat. kivéve egyet:
ez a havazással kapcsolatos. mert a hazafeleút utolsó 50 km-e nagyon változatos volt időjárás szempontjából. sárváron szárazság, utána nem sokkal (miután megírtam az sms-t, hogy ne fáradjon ki elém senki, majd hazagyaloglok ebben a szuper időban, most csak gyalogolni van kedvem) nekiállt esni az eső, szombathelyen már havaseső fogadott, s mire .rádócra ért a vonat és felpillantottam a rottenből (john lydon: rotten), már több centi hó borított mindent. igen esett vagy 10 cm. apa rendes volt, mert kijött elém, bár hóban is szívesen hazagyalogoltam volna, mert annyira gyönyörű volt. meg csend. éjfél volt. gyorsan nekiálltam hóembert gyúrni. nekem ez a boldogságom. pont jó volt a hó, úgy tapadt, mint a fokhagyma. persze összeomlott saját súlya alatt. ekkor vad hólapátolásba kezdtem, kezdtünk. nagyon örültem. felkészültem a reggelre, hogy jó korán kelek, és minden havat ellapátolok. boldog arccal és széjjelfagyott ujjakkal mentem a házba. kézmosás. ekkor belepillantottam a tükörbe, és megláttam, hogy kiesett az 1ik fülemből a fülbevaló. a cuki muffinos, amit b-tól kaptam. 1ből üröm vegyült az örömömbe. kiszaladtam lápával. nem találtam. azt hittem, a vonaton kiesett, beleakadt a sálamba, akármi. azért kértem a szüleimet,, hogy nyitott szemmel járjanak, és ha látnak 1 rózsaszín foltot, megfelelő óvatossággal kezeljék, lehetőleg ne tapossák meg, hanem vizsgálják meg, hátha az én gyönyörű kis muffinom.
...
és láss csodát: apa beállít másnap du. a fülbevalómmal. megtalálta az udvaron! ollé!

KAJA
a vadpörkölt nem lett annyira finom, mint a múltkor.
a diós-fahéjas keltkifli tésztáját is elszúrtam, de ez nem érződött és nem látszódott rajta.
viszont a málna charlotte-ban nem volt hiba. és eperrel készült. ehhe.
ennyi.