tehát forraltboroztunk és vártunk. persz eközben beszélgettünk is. lacibácsi 2x jött be rakni a tűzre, tesóm kínálta pálinkával, amit el is fogadott. én is ittam velük. ízlett az öregnek. én nem értem, hogyan ízlik valakinek 1általán a pálinka. én 1x ittam olyat, amitől nem kezdtem el kígyózni. azt is csak azért nem, mert letompít6ott a sok bor, amit előtte megittam. lacinéni küldött egy kis zserbót nekünk- nagyon kedves volt ez tőle. és finom is, mmmm.
a tésztához a vizet 1x már felforraltam, de még mindig nem érkeztek meg nz-ék. aztán 1xcsak igen. a 2kg száraztészta nagyon vad 5letnek bizonyult, de megvettem. az 1 kilóból is annyi lett, hogy másnap kiborítottuk a maradékot. pazarlás. ételt kidobni? ilynekor mindig lelkiismeretfurdalásom van. szerencsére ritkán fordul elő.
aztán nevtegélés. meg pálinka. meg bor. helyi zenei tévé. amúgy vmi román adó volt. barnás árnyalatban.
chaplin filmet néztünk, amíg fürdőztek a többiek. hiába spóroltak a melegvízzel, még n. is, mégis elfogyott. én így reggelre hagytam a zuhanyt, ui. extrahideg víz jött a csapból, amitől minimum megállt volna a szívem. chaplin filmet 500 éve láttam utoljára. ez vmi hitleres volt, újragondolva. annyit nevettem, azt hittem, meg-szakadok. mint a melegkonyha c. filmen. ezt is mindenkinek melegen ajánlom. fantasztikus.
vasárnap
amikor éjjel nyugovóra tértem, örömmel húztam magamra atakarót, mert gyapjuh volt, és szuper meleg. huzat is volt rajta, így nem bökött. csak n. horkolászott kicsit, a fiúk nem.
nem szívesen keltem fel, mert várt a kinti téli hideg meg a csúszkálás.
meg a száraz reggeli. viszont tesóm kakaóskalácsa isteni volt. állt vagy ötvenféle hozzávalóból, de mitcsináljak, néha kell 1 kis mesterséges a szervezetnek, fincsi, puha kalácsocska, hiszen én is csak 1 fogyasztó vagyok a 21. századból. és már az orromban érzem a cardamommal fűszerezett, diós-fahéjas cukorba beforgatott frissen kisült kelt kiflik illatát. kerek 1 napja ez jár a fejemben. 7végén ilyet sütök. imádok kifliket alakítani. olyan jó tömzsi, soxor feltekert finomságok. gyönyörű az a sok tekervény rajtuk. 1 kifli legyen finom is meg szép is. ez alap. még fejlesztenem kell az igaz, hiszen nem sikerül 1formákat csinálnom sosem, pedig az alap lenne. milyen cukrász vagyok én, he?
szóval lass...ssssan elindultunk. szép, napsütéses idő ígérkezett, az elején visszagyömöszöltem a polárt a táskámba, azt gondolván, hogy ma erre már nem lesz szükség. hát tévedtem.
turista utakon is mentünk, nem csak vaktában. nz-nak köszönhetően mindig frrestyle a gyaloglós buli. de kit érdekel, hisz' ő annyira érti mi a csízió az erdőben, hogy nyugodtan rábíz6juk magunkat. legfeljebb 1-2x eltévedünk, de az úgyis direkt van, haha.
a nap gyakran elbújt, s jött helyette az egyhangú, ködös, felhős égbolt. nem volt annyira hideg, mint szombaton, ennek ellenére mégis polárban voltam az idő nagy részében.
gyönyörű volt a téli táj a ragyogó napsütésben. végre fenyvesben is gyalogoltunk, az nagyon mesés volt. a hólepte fenyőfák között, néha 1-1 ágat elhajlítottunk, hogy átférjünk. cuki ösvények. ez télen lehet a legszebb. jajj, hát leír6atlan. ma van a magyar kultúra napja. így se megy jobban.
szóval hóban.
a bakancsom hamar beázott.
ésssö jött a napsugár az arcunkba. az tetszett a legjobban. meg persze a szombati disznók. a japánok vajon MANGAlicákat tartanak?
állandóan ilyenket kérdezgettem: a felét/harmadát/negyedét megtettük már? nem tagadom, bánkútnál már nagyon hisztis és fáradt voltam. fel se mentem a kilátóba, hanem 1enesen be a büfébe. ott kértem magamnak 1 teát, és lerogytam. a többiek elég hamar visszatértek. mire felértek, ellepett mindent a köd, tehát nem sokat veszítettem. valamenynire összeszedtem magam, ettünk csokikát, szendvicset, majd 5 óra környékén felkerekedtünk, hogy megetgyük az utolsó szakaszt. nem kell hangsúlyoznom, hogy a nap már rég az igazak álmát aludta, én rábíztam magamat a többiekre. gyalogoltunk az 1re sötétebben. senki nem hsiztizett, hogy úristen, sötét van, mi lesz. nem is volt annyira sötét a fehér hó miatt. megfogadtam, hogy ezentúl gyalogtúrára sem megyek el lámpa nélkül. nagyon jól jött volna abiciklis lámpám. a vakító fényével. így a végén már estem-keltem a rossz látási viszonyoknak és a meredek terepnek köszönhetően. de ilyenkor szint ejó esni. bele a puha hóba. ebben a sötét kiszámít6atlanságban van valami vonzó. 1edül a frász jönne rám, viszont csoportban kellmes. ilyen nehezebb körülmények között valahogy össze tudom szedni magam és feléledek. ez volt most biciklitúrán, amikor megtettük azt a >200 km-t az utolsó nap. nem éreztem fáradtságot, csak menni előre. amikor a parkban aludtunk, szóval az előtte való hosszas tekeréskor is mintha megnőtt volna a kitartásom annak elelnére, hogy ideges meg hisztis voltam. ki érti ezt? több nehéz helyzetet kéne tán átélnem, hogy megerősödjek? biztos. nem kibújni a nagy életfeladatok elől és még meg is magyarázni, hogy miért jó ez.
aztán fél 7 körül visszaértünk a szállásra.
majd haza.
az autóból alig bírtam ksizállni, mondtam n-nak, hogy lökjön ki.
megint elfogyott a türelmem.
nagyon szuper volt.
sokat kell menni atermészetben. hoyg közel legyünk... valamihez, ami nem tudom mi. már rég elfelejtettük. jesz, 1 alkalom még nem sok, de valaminek a kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése