első bejegyzés az évben

... hű, most aztán gondban vagyok. rengeteg idő eltelt, mikor utoljára írtam. utoljára írtam tavaly. azaz 1 éve, haha. eltelt dec. 19. óta 1, 2, 3, ... 19 nap. azóta 2x irgalmatlanul berúgtam, 1x annyira nem, 3x becsiccsentettem, s 1x nem rúgtam be, de mutter szerint berúgási tüneteket produkáltam, pedig 1 csepp alkohol sem folyt le a torkomon.

akkor részletesebben:
megpróbálom időrendben.

már javítok is: ui. az irgalmatlan berúgások 1ikéről már tavaly beszámoltam. 1re csökkent. dícséretes ahogy javulok. és nem csináltam semmit. höhhö

dec 18-án
nem tudom mi a fenét csináltam. meglepődnék, ha esetleg alkoholmentesen telt volna.

dec 19-én
volt a munkahelyi karácsonyi buli. hogy én mennyire szeretem a töltöttkáposztát! itt csak mértékkel fogyasztottam.

itt nagyjából a következő beszlgetés hangzott el (összevonva):
én: mostanában hullik a hajam
j: biztos b-vitamin hiány. egyél sok élesztőt. azt nem mondom, hogy gyál sok sört, mert úgyis iszol eleget.
én: hm, mostanában nem, mivel hideg van, inkább borozok.
n: nincs vashiányod?
én: á, annyi bort iszok, hogy nem lehet.
no akkor mi okoz jobban hajhullást? a b-vitaminhiány vagy a vashiány?

este a magyar sörözőben kv-vel beszélgettünk és iszogattunk. már nagyon régen jártam ott, amióta felújították nem is. szép a klotyóban a csempe. örömmel nyugtáztam, hogy senki nem dohányzik, legalább itt nem leszek füstös. tartott ez addig, míg meg nem érkeztek a tinédzserek. honnan van nekik ennyi pénzük cigizgetni? elszégelltem magam. alkalmazom a kettősmércét. nekem meg inni volt pénzem középiskolában. igaz a vonatjegyen kívül nem nagyon költöttem semmire, mert a kollégiumkaja tulkép elég volt, de néha azért lecsúszott 1-1 kakaóscsiga is, tehát belefért az a pár kisfröccs (akkor még nem ittam meg a sört). meg hát 1 doboz cigiből 2 üveg sör kitelik (jah, a boltban). 1 doboz cigi meg tovább tart, mint 2 üveg sör. na mind1, jó, hogy nem tetszik, amikor utálom a dohányfüstöt. mit szépítsek rajta? nem cigizek, utálom a cigit. nem füvezek, utálom a füvet. iszok, nem utálom az alkoholt. de nem utálom az antialkoholistákat sem. sőt.

szóval a magyarban megalapoztam azt, hogy könnyedén feltekerjek a petőfi hídra, s célba érjek az a38 fedélzetén. kb. még 2 biciklis kolléga lehetett ott rajtam kívül.
valamiféle elektronikus zenei lemezbemutatóra mentünk, és rakták neki különféle dj-k. én ezekben nem vagyok járatos. de szakasztott oylan érzésem volt a koncert közben, minha a szigeten feküdnék az ambiente sátorban.
este 11-kor még csak lézengtek az emberek, 1 óra múlva szinte tömeg volt a helyen.
szomorúan nyugtáztam, hogy a bejárattól balra eső helyiséget bezárták, így mindenki a koncertteremben foglalt helyet. iszonyatosan befüstölték a termet. furcsa volt, mert eddig ott nem lehetett cigizni, aki megpróbálta, azt elzavarták. az elelvás veszélye sem fenyegetett, mert ott a fldre lehet csak ülni, azt meg nem akartam. a falra halakat vetítettek, ami elég szórakoztatónak bizonyult félrészeg állapotban. az ilyen 1xű dolgok is nagy boldogságot okoznak. mondja valaki azt, hogy pesszimista vagyok... haha.
a koncert nagyon jó volt. ital nélkül is tetszett volna.
kb. 6 sört fogyasztottam el n-val 1etemben, de valahogy nem éreztem a súlyát.
koncert előtt meghagytam, hogy ha részeg vagyok, ne engedjenek biciklire ülni. az a38-tól az erzsébet hídig toltam is. onnan hazatekertem. mindenre melékeztem utána. megnyugodtam.
így 2 7 távlatból már nem tudom, hogy voltak az eemények azután.

a máv sztrájk bekavart az életembe valamelyest. nekem mindig az egekben jár a máv-tól az adrenalinom (lásd lejjebb, jan 6.).
végül is busszal utaztam haza, de csak 21-én reggelre kaptam jegyet. a népligetben rengeteg ember állt sorba meglehetősen türelmesen. 1 nő volt kikelve magából, de ő is csak azért -szerintem-, mert meginterjúvolták a tévések.

így
dec 20-án
gyönyörűen elintéztem minden bevásárlást, eljátszottam a családi biciklisfutár szerepét, majd meglátogattam a punkkarácsony c. rendezvényt a vörösyukkal 1benyitott kékyukban.
1órás késésem eredményeképpen a prosecturáról lemaradtam, de szerencsémre a ruhatárban még épp volt hely a cuccaimnak ellentétben gá-val, aki szinte kétségbeesetten tekergőzött fel-alá a helyszínen, hogy hova tegye a kabátját, mert már mind2 ruhatárban elutasították. hát így tele volt ez a vörösyuk. kb. 2x annyian voltunk, mint amit elbír a hely. a zenekarokat alig lehetett hallani. látni pedig 1általán nem. nem vagyok az a keménymag, aki régen, csak a háttérből szeretem szemlélni a színpadi eseményeket.
ezek a tömegbulik veszélyesek. ilyenkor mindig eszembe jut, mi van, ha tűz üt ki? itt halálrataposnánk 1mást. arra kinek van szüksége? a józan ember sem képes baj esetén fegyelmezetten viselkedni, nemhogy az a sok részeg vagy beszívott. van még fejlődnivalónk e téren is.
csak néztem ezt a sok punkot. szinte idegennek éreztem magam köztük. annál is inkább, mert csak 2 sört engedélyeztem magamnak, ui. annyi pénzt elittam előzőleg, hogy rettenet.
mind1, azért szeretek eljárni ezekre a punkkoncertekre, mert legaláb itt összefutok pár régi ismerőssel, és az annyira jó. 1fajta állandóságot hoz ez az életembe.
természetesen a koncertekből gyakorlatilag nem érzékeltem semmit, azaz 2000-ért elmentem 1 jót beszélgetni.
kipróbáltam milyen bakancsban biciklizni (esett az eső, így kénytelen voltam azt felhúzni) az új bringával azzal aszar pedállal. nagyon jó volt. akkora örömem telt a hazafele tekerésben, hogy nagyon sajnáltam, hogy negyed óra alatt otthon voltam. a punkok a biciklimet sem hányták le, ez külön öröm.

dec 21-én
hazautaztam. olyan ráérősen készülődtem, hogy a népligetig végigizgultam a metróutat, le ne késsem a buszt, mert akkor meg-őrü-lök. a sofőr szemékyesen löködte be a csomagjainkat a csomagtartóba. amikro felegyenesedtem, megláttam unokatesómat bediggott füllel a sorára várni. hát csatlakoztam, megböködtem, s 1ütt utaztunk.
sok volt a nép, állóutasok is akadtak bőven, mint a régi szép időkben. 1 idő után olvasással ütöttem el az időt, amikor már közénk is utaok furakodtak. mert a folyosó 2 oldalán ültünk 1más mellett. mikszáth kálmán 2 koldusdiákját olvastam. nagyon tetszett, emiatt:

"Ami magát Pestet, a mi mostani gyönyörű fővárosunkat illeti, melynek láttára ma sebesen dobog minden magyar szív, biz azon nem sok néznivaló volt.

Leopold uralkodása idejében az egész akkori város nem állt egyébből, mint a belvárosból. Falak- és bástyákkal övezve csak három kapuja volt: a váci kapu, a mai Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai Kálvin tér táján.

Az emeletes ház ritkaság: a piaristák épülete volt a legszebb, legnagyobb háza Pestnek; a többi számos kolostor alig jöhetett figyelembe. A mai megyeháznak még semmi nyoma, a Károly-kaszárnya helyén üres tér volt, ahol tavaszkor pocsolya állott, melyben kedvükre kuruttyolhattak a békák. A plébánia-templom már akkor is megvolt, és a fennhéjázó »Kathedrále« nevet viselte. A jámbor nyárspolgárok abban a hitben éltek, hogy ez a legszebb épület a világon.

Lipótot nem szerették a magyarok, s ha Pest mégis ilyen nagy pompával fogadta, annak bizony nem volt más oka, mint a polgármester, Nesselroth Tamás uram, aki minden áron ki akart magáért tenni.

Dicsvágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán (mely éppen azon helyen állt, ahol a mostani városház), hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön (mert bizony a város egész jövedelme nem volt több ezen időben, mint 13 430 rhénusi forint), fölszólalt az egyik bátor magyar polgár:

- Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram őkegyelmét fölakasztanák a váci-kapura, ahonnan őfelsége jönni fog; elérnénk mindent, mert őfelsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe."

hát könnyesre röhögtem a szemeimet. a szomszédomnak is megmutattam. aki felvilágosított, hogy nem akkor ér be szhleyre a busz, amire én azt gondolom. szinte 2ségbeestem, de fatter elautókázott értem. hálából t-éknál pálinkáz6ott, továbbvezettem a tütüt.

a karácsony környéke 1 nagy sütéshalmaz volt, mait örömmel végeztem. sajnos mindent elbasztam, kivéve a vaniliás kiflit. az nagyon szép lett és finom. nehezen álltam meg, hogy kevésbé mértéktelenül egyek belőle.

átlapoztam a műsorújságot. hogyaszongya. ha már itthon leszek ilyen sok időt, nehogymá' ne nézzek meg 1 filmet sem. de ünnepkor a rokonokkal kell törődni, nem lehet tőlük tévét nézni, így elmaradt. szentreste délutánján ugyan próbálkoztam a muppet show karácsonyi különkiadásának megnézésével, de 3/4 óra után feladtam, mert még 3/4 óra lett volna, annyira meg nem értem rá. pedig nagyon cuki volt az egész meg vicces. csak siettünk. mondtam mutetrnak, majd én felmosok. szeretek felmosni. á, ne, majd ő, én készülődjek. végül apa mosott fel. ő ajánlotta. csak néztem. még sosem láttam felmosni. elcsodálkoztam. igaz most sem, mert amíg ő házimunkázott, addig én tisztálkodtam. de sikeresen végrehajtotta a feladatot. visszatérve a tévéhez. a menőmanónak 1etlen részét sikerült megtekintenem. nem volt olyan nehéz ezt a 3 percet összehozni. aki ezt kitalálta, 1 igazi zseni volt. szenzációs! 6almas!

trötty, trötty, az ünnepek teltek, zsírjaim szaporodtak, nem gyógytornáztam, fürödtem a rokonokban és a karácsonyfaillatban.

dec 27-én
nagybátyámat köszöntöttük. én voltam a sofőr, így nem i6tam. de íyg is annyira jól éreztem magam, és úgy nevettem, hogy magam is elcsodálkoztam. hazafele az autóban mutter azt mondta állítólag, olyan mintha be lennék én rúgva. én erre nem emlékszem. de nagyon jókedvem volt. dec 29-én
megdöglött a disznó. nem önkezével/önlábával vetett véget az életének, hanem erőszakos halál következtében múlt ki.
semmi különös nem volt ebben a disznóvágásban. már előtte nap betöltöttük a kolbászt, mert ahhoz külön vettünk húst. ezt 1 isteni sugallatra tettük, de jól, mert még éjfélre se végeztünk volna a sok munkával,pedig mostanság 8 körülre az aznapi teendőket mindig le szoktuk tudni. de most az én javaslatomra zsömlés hurkát is töltöttünk, a szülők meg kenőmájast akartak, így elhúzódott a betöltési folyamat. én főztem ki a hurkát meg a májast. apa úgy bedurrantott nekik, hogy nem győztünk utánatölteni hidegvizet, nehogy szétvesse a lobogó víz a kenőmájasokat meg a hurkákat. 2 kenőmájas így is a főzővizet gazdagította. voltak vagy 30 centisek, és kiömlött a tartalmuk, ezáltal a bél kb. 10 centisre zsugorodott. azt hurculászta a macska az udvaron. a zsömlés hurkába én sütöttem előző nap a kenyeret mindenki megelégedésére. na ezek a fene zsömlés hurkák nem akartak elsüllyedni vízben, pedig annyi helyen megbökködtem őket. a májasokat is. lehet ez volt a baj.
nagybátyám nem szereti a káposztát, így disznóvágáskor különös szeretettel ajánlgatjuk neki, hogy vigyen belőle. mire ő: miért? káposztát vágtunk, nem disznót?

dec 31-én
megtartottuk a szilvesztert.
futkostam mint pók a falon, hogy időben odaérjek a szilveszteri tekerésre.
...
na, itt abbahagyom, nincs kedvem tovább írni. a javát áttesszük holnapra

még beszúrok 1 képet valahova, hogy etettem gyereket tegnap :)