elszállt az írókedvem.
pedig lenne miről, hiszen 7végén a bükkben túráztunk.
de a gyaloglásról sokkal kevesebbet tudok írni, mint abiciklizésről.
elkezdem, hátha aztán abba se bírom hagyni.

szóval azzal kezdem, h a hülye sárhányó hozzáér a hülye külsőhöz, és rohadt nehéz beállítani. szilveszterkor már megtettem, de azóta a szuper utak megtették 6ásukat, és újra szar az egész. nem kellett volna spórolnom az idővel, s rögzíthettem volna a 2. gyorskötözőt is. nekem mindig minden rengeteg időmbe kerül, ami bicikliszereléssel kapcsolatos. áááááá...................megjavítottam. remélem, már öröké jó lesz.

szóval a bükkben. nagy öröm volt ez nekem, mert kb. 3 telet téli ottalvós túra nélkül töltöttem. persze előtte meg még többet, mert az ottalvós előtt 1általán nem téli túráztam.

elméleti csapat: n., tesóm, g., nz és én.
gyakorlatilag szombat hajnalban ez módosult, ugyanis nz. oly mértékben kiütötte magát a pénteki konceten, hogy nem bírt felkelni. nem is értem, miért nem ment neki hajnali négykor, haha. tesóm megígérte neki, hogy megöli, ha nem jön el. gondolkoztunk is, hogy milyen módon hajtsa végre. volt nála fűrész és gyalu is. lassú, szenvedésekben gazdag halál várt volna rá.
az út kitűnő volt 1 jó darabon. répáshutára tartottunk. én eger környékén elkezdtem szenvedni, mert a csipkebogyó tejja végigvándorolt a kiválasztószervrendszeremen, s nagyon kifelé kívánkozott. mertem remélni (ekkor már havas volt az út, és max. 40 km/h-val lehetett menni a szerpentineken stb), hoyg nem borulunk árokba vagy efféle, mert akkor a hirtelen stressztől még össze is pissenteném magam. ezen párszor már elgondolkoztam, hogy mi van azokkal, akik balesetet szenvednek, vajon önkéntelenül bevizelnek, ha éppen nem mentek még el budira? hiszen disznóvágáskor a disznó is bevizel a nagy sokk 6ására... ilyenkor nincs önkontroll...
végül tesóm talált 1 kiváló bokros helyet. ilyenko rmindig meglepődök, hogy nem is ittam annyit,mint amennyi kijött. testem víztartalma 66 %-ra csökkent.

répáshutára a megjelölt időintervallumban érkeztünk. a házigazdi nevét jegyeztem meg: lacibácsi. aki szombat este megkért minket, hadd tegezzen bennünket, hiszen olyan fiatalok vagyunk meg így könnyebb. ennek örültem is, mert tényleg olyan izé volt, hogy magáz minket.
szóval lacibácsi bedurrantott a cserépkályhába. a melegétől elszédülve hihetetlennek tűnt, hogy gyalog folytassuk az útunkat abban a fránya hidegben. napsütés meg sehol. lassssan megreggeliztünk és összecuccoltunk.
amúgy a szállás takaros, jó meleg volt, a társalgós rész is szívetmelengető. és acserépkályhát úgy rakták, hogy üldögélni is lehet rajta. szinte egész túrán a cserépkályháról ábrándoztunk. megvolt a motiváció, haha.
az útvonalat nem jegyeztem meg. minden csupa hó volt, tükörjég semerre. olyan 15 cm hó lehetett, ha meg tudom ítéli ugye. lassan gyalogoltam. teljesen el avgyok szokva a gyaloglástól. olyannyira, hogy a legegyszerűbb gyalogtúától is rettenetes izomlázam lesz. az új bakancsom nem törte fel a lábamat, ez jó hír, viszont az kevésbé, hogy beázott. ez nem zavart, deréktól lefele a hőérzetem rendben volt. deréktól felfele meg változó, akárcsak a többieké. az ujjvégfázás ugyanúgy jelentkezett, mint biciklizés közben. tehát ez azt jelenti, hogy nem a menetszél a hibás, hanem az alacsony hőmérséklet? akkor a lábnál hogy van ez? mivel a széálló zkni 6ározottan jól működik bringázás közben.
tesóm is a deuter hátizsákjával jött (jah, amásikat már kidobta), és én is. szerettem volna trükközni, hogy ne kelljen hátizsákot cipelni, mert csak beizzadok alatta. ezért el6ároztam, hogy sütök zsömléket, méghozzá akkorákat, hogy pont beleférjenek az oldalzsebbe,a termosz meg majd tesómmal cipeltetem. ehhez képest akkora zsömléket sütöttem, hogy 3ba kellett vágni, és így lett beéőlük óriási szendvics, maik aztán a deuter alján landoltak a termosz és a polár társaságában.
most márkaneveket írok: öltözködésem többrétegű lett. alul 1 sub0 hosszúujjú aláöltözet (ez tényleg szuper, féláron ötezerér'...), utána 1 valamelyest széállló polartec hosszúujjú, majd a 300 ft-os osztrák turkálós széldzseki. ez jól működött egészen addig, míg nem fáztam. szerencsére begyömöszöltem a polárt, ami szintén túrkálós, de ezért már vagy 1200 ft-ot kiadtam. nagyon hasznos jószág, zsírújan került hozzám. a kesztyűről szólnom se kéne, mert lyukas, és ott érezhetően előbb fázott az ujjvégem, mint az ép helyeken. mind1 pamut. bele lehet törölni az orrot.

ködös, felhős idő volt egész végig. mindannyian fájlaltuk az ujjunkat. kesztyűn még fejleszteni kell. pár kiránduklóval találkoztunk, nem lepték el a túrázók az erdőket.
meneteltünk, mint a gép. legalábbis én úgy éreztem, hisz én vagyok/voltam a leglassabb a bandában.
mókust láttunk, az biztos.
1x csak vmi lakott terüketre értünk, ahol a levegőben trágyaszagot véltem felfedezni. megtaláltuk a forrást: pár disznó túrta a havas földet 1 elkerített részen. szívem dobogott, 1ből elszállt minden fáradtságom, csak rájuk koncentráltam. mangalicák voltak, és 1 mangalica-vaddisznó keverék, amit én németjuhász-vaddisznó 5vözetnek mondtam volna inkább a világos és sötét részek elhelyezkedését látva. olyan cukik voltak. volt 1 vörös is. de a legjobb az volt, amelyiken keresztben voltak fekete és világos sávok. úgy nézett ki, mint 1 6almas zokni. fenekénél fekete, aztán világos, majd fekete. nemtom, kb. 5csíkos lehetett. szuperek ezek a disznók. a természetes szépség, haha.
mire a szállásra értünk, lement a nap. az utolsó szakaszt 1 ló nyomát követve tettük meg. nem értek az erdőhöz, a többiek jobban. mindig tudják merre kel menni, én meg mint bírka. ezt hangsúlyozom is. magyar vagyok vagy mi...
tehát félhomályban omlottunka cserépkályha mellé, és a szánkózást elnapoltuk.

még az erdőben telefonozott tesóm nz-nak, hogy egész fahéjat hozzon, ha jön. nem hittük, hogy odaér a világ végére, de aztán kiderült, hogy autóval és á-val, tehát így könnyebb mint vasúttal+busszal.
megkezdtük a borok feldolgozását. köztudottan jó forraltbort tudok csinálni, tehát önként és dalolva magamra vállaltam. n. 1978-ban csomagolt szeffűszegéből is jutott belőle.
a szalonnát felkockáztam, bőrét gondosan félretettem az immár holnapi bablevesbe, s kisütöttem. túróstésztát főztünk. a tésztagyúrástól kivételesen eltekintettem.

most közzéteszem. majd folytatom.