szóval vége a szmogriadónak. hát el sem tudom hinni. olyan sötét és büdös van...
tegnap az életemre tört 1 autós:
a váci útra gurultam le a felüljáróról. rühellem abban az irányban, mert nehéz sávot váltani, és jönnek ezerrel, meg a szemüveg miatt a periférikus látásom sem túl jó. na mind1, arra volt dolgom, nem kerülgettem. sikerült a besorolás. ugye a vácin folytattam az utam. a westend után vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. ugye ez a sáv, ami a váci út szélső sávja lesz (balra kanyar), egyben lehetőség (egyenesen tovább) is a lehel úton tovább menni. én indultam elsőnek, direkt a sáv közepén, időben kitettem a kezem balra, hátranéztem, erre vmi bordó kocsika jön mögöttem szorosan. először azt hittem, hogy annyira vak, hoyg nem látja, én balra megyek előtte, és belémjön, mert ő meg egyenesen menne. hát ő is balra jött. indexelni persze luxus. hű, annyira ideges lettem, tapostam neki, hátha utolérem valahol, de felment a piac parkolójába, oda nem követtem. most jövök rá, milyen hülye vagyok, a legkönnyebb lett volna ott megtalálni. mind1. remélem, nem lesz legközelebb.
és akkor a pistabácsival elbeszélgettünk este, aki karácsoyn előtt elcsúszott a fürdőkádban, jól lezúzta magát. nosztalgiával mesélte, amikor ivott, soha nem lett semmi baja, akárhogy esett-kelt is. na ez az. mondom, én is így vagyok vele.
bakancsot kell vennem, jaaaajjjjj
1 megjegyzés:
engem is majdnem elkaszált egyszer egy piros valami sportos autó.
lendületből, zöld lámpánál értem oda és meg is kezdtem a kanyarodást balra a vácin tovább, amikor az az autó elég nagy tempóval előzött balról, de ő egyenesen ment tovább (a lehel utcába). centiken múlt, halálfélelmem lett, 2 sarok múlva megálltam, hogy kifújjam magam kicsit, mert remegett mindenem. pedig akkor már jóideje futárkodtam, szóval megszoktam a veszélyes szitukat, de ez már sok volt.
Megjegyzés küldése