első bejegyzés folytatása

dec 31
hahh, azt se tudom, mit írtam tegnap.
a szilveszteri tekerésen résztvettem. gy-nek hála, én is szerepeltem a tévében. ennyi tévésre nem számítottam. sőt, tévésre 1általán nem számítottam. követtek minket, mint az árnyék. azért vcces volt. szitkozód6tam terjengősen, mert annyira fázott a kezem, a lábam. el is 6ároztam, hogy nem tekerem végig a távot, mert a) szét-fagyok, b) annyi időm nincs, ugyanis csak odavágtam a linzertészta hozzávalóit a tálba, azt is be kell gyúrnom, meg összepakolni, nehogy este 10-re érjek oda a bulliba, s akkor 2 óra alatt kell megtennem azt, amire kb 5-6 órát szántam.
oszt az ügyeletes tévésztár barátnőm meghívott szerény hajlékába, így a karolinán leszakadtunk a tömegtől. tényleg tömegnek volt tekinthető a csapat. én utolsó péntekeken sosem láttam még ennyi bringást összeverődni. szóval fél üveg fehérbort gyűrtem le kisebb kínok közepette. ezt kiegészítettem gy-től kapott 1 pár zoknival, s kijelentem, hogy nem fáztam hazafele. a mockba téren a dombocskát is könnyedén másztam meg az új (1sebességes) biciklivel. (meddig használom még az új bicikli kifejezést erre a bringára?) mellesleg tökjót beszélgettünk. ez idő alatt még 500x telefonálgattam a barátaimmal, akik megnyugtattak, nem kell sietni. pontosabban csak n. mivel ő is kótyagosan szorongatta a telefont a kezében az öltözőben.
mondanom sem kell, remek volt hazaérni, és kapkodni, csapkodni. a tészta összeállt, megpakoltam a deutert. harisnyát is vettem fel. kezembe vettem a buszjegyeket, s alászállottam a mélybe, az év utolsó metrózásához. olyan mákom volt, hogy épp jött, meg a 100valahányas busz is.

a szilveszteri buliról vannak emlékeim- így mondanám.
sütöttem 1 szuper ribizlislepényt, és főztem 1 szuper lencsefőzeléket. több babérlevelet is lenyalogattam. most karba tett kézzel ülök, és várom, hogy rámköszöntsön a szerencse. az a kérdés, magázzam -e vagy tegezzem. ezzel mindig lehetnek problémáim, mert pont abban a korban vagyok, amikor a magázós és tegezős oldal is = aráynban fordul elő körülöttem. példa:
bemegyek 1 boltba. eladót velem egykorúnak saccolom.
én: helló
eladó: jó napot kívánok. segíthetek valamiben
én: nem, köszönöm. egyelőre csak nézelődők
ezek után megpróbálok úgy kommunikálni, kérdezősködni, hogy nehogy kiderüljön, hogy magázom vagy tegezem. dolgom végeztével köszönök, kisétálok:
én: viszontlátásra
eladó: helló (tudtam, hogy le fog tegezni a dissznó. mindig ezt csinálják)
alapvetően szeretek magázódni. örülök, hogy megvan ez így szépen elkülönülve a tegeződéstől a magyar nyelvben.

no, visszatérve a szilvihez. játszottunk a tabu n. társasjátékkal és forraltunk bort. meg eszegettük n. finom tallérjait és istentuggya miket. a himnusz után közvetlen az első gondolatom az volt, hogy szlovákiában már euróval fizetnek. még több gondolatom is támadt az éjjel folyamán, melyet inkább csak valószínűsítek. a jótékony homály... valamikor aztán kidőltünk mind...

2009. jan. 1.
fel-kukorékoltam (trombitáltam) akit csak tudtam 10 körül. e. kiosztotta a maradék forrlatbort, még töltöttem magamnak tisztán bort, lenyomtam 1 tányér lencsefőzléket, hoyg tovább biztosítsam a szerencsés 2009-es esztendőt. na, asszem sikerült mindenkit kiakasztanom másnapos fejjel, tehát sikeres reggelt tud6tam magam mögött. sajnos kissé 6almába kerített az italozás utáni üresség érzése. ez rosszabb mint a fejfájás.
alig vártam, hogy hazaérjek, s a zuhanyzástól reméljek megváltást zsibongó fejemre. természetesen hiába, így maradt az extradekoncentráltság érzése fejfájással fűszerezve. cuccaim összerendezése tripla annyi ideig tartott, mint színjózan állapotban. mivel autókázás várt rám, jobbnak láttam bevenni 1 algopirint. lefeküdtem. a fejfájás meg is szűnt, de miután újra felkeltem, nekiállt a gyomrom furcsán viselkedni, s szájon kiadtam azt, amit lehetett. ezt a hányást a gyógyszerre fogom, mert én másnaposan még sosem hánytam, s a gyomrom is kb.
5-6 éve fájt utoljára alkoholtól. na, mind1. meglepődtem ezen. de legalább lenyugodott a szervezetem.
cukikeresztgyermekemhez házhozszállítottak l. és i. jó kis út volt ez.
annyira rendben éreztem magam, hogy megbontottam 1 üveg pezsgőt is. ez már a keresztgy-nél történt. aztán a hosszas ülés és beszélgetés alatt lassan bemondtam az unalmast és nyugovóra tértem. megváltás volt a józanon alvás. ez pihentet.

jan 2
én nem is tudom mit csináltam. játszottam a gyerekekkel meg ettem. és megnéztem a jános vitézt. 1általán nem emlékeztem rá. nekem nagyon bejön ez a fajta rajzolási stílus, ahoyg el van készítve. áramlik az a sok izé meg 1másba alakul....
este elvitt a család saárvárra az állomásra. ez nagy könynebbség volt, mert >0,5 órát kellett volna várni a hűtött váróteremben, ha busszal megyek. meg így akkor több időt lehettem velük.
kőszegen a család női tagjai mind elém jöttek, vártak, tábla, gyertya, hacacáré (ez mit jelent?)
a gyomromat néhány lángossal és sörrel újratöltöttem. meg persze kedélyes bezsélgetés. e-ék új házában. nagyon otthonos. gyönyörű karácsonyi azaz rózsaszín alapon színes virágos terítővel fedték be az ovális konyhaasztalt. ilyen anyagból szeretnék szoknyát. ez elgondolkodtató. 30 környékén ezek szerint én is meghülyülök, mert nem idegenekdek a rózsaszíntől, sőt kedvelem, és magamon is el tudom képzelni, sőt 2 rózsaszín nadrágom már van. döbbenet. öregasszony kromban meg majd rózsaszínre festem a keskeny számat is. huhh. valamivel ki kell tűnni. ha szépséggel és fiatalsággal nem lehet, akkor színnel, haha.
szóval játszottunk is. mivel gyerekszoba falat festeni mentem, volt nálam festék és ecset. nekiálltunk m., e. és én festegetni. megállapítom, hogy a felnőtteket is nagyon jól leköti a festegetés, nem csak a gyerekeket. terápiás céllal mindenkinél alkalmaz6ó. persze erre előttem már rég rájöttek.

jan 3
remek kialvás után kihúztam magam az össznépi reggeli alól, mivel nem szoktam, és 1ébként is fogynom kell. 1 kis édesköményteát leloccsantottam, amit a bébi hagyott meg, meg hozzá 1 almát. ezek után a gyereksétáltatás kellős közepén z-val betértünk panciba, ahol minden győzködése ellenére nem sört választottam magamnak, hanem forraltbort. túlzottan nem lepődtem meg, amikor 1 unicum társaságában tette le elém az asztalra. ez roppant vicces: kocsmaudvaron mínuszban italozni, közben a gyermek a babakocsiban édesdeden alszik.
nem mondom, hogy 6ástalan volt a bor és az unicum 1ütt. erre rátekéztem vagy 60 dobásnyit + 1 sör. majd z. szüleinél 1 töltöttkáposztaebéd du. 3 magasságában természetesen 1 kupica pálinka elfogasztása után. így nem csoda ha hülyeségeket locsogtam a szülőknek meg mindenkinek, aki hallotta. bár magam roppant jót szórakoztam, ők nem tudom, mit gondol6tak felőlem. persze nem tudták az aznapi fogyazstásomat. a káposzta kitűnő volt, kenyeret sem ettem hozzá. és nem csak töltelékből állt, hanem volt mellé még káposzta. mmmmm. e. adagját is megettem. emelkedett hangulatban hagytuk ott a lakást.
mivel gyerekszobát festeni mentem unokatesómékhoz, így nekiálltam a konkrét munkának. ekkor már mesterséges világítás kellett a festéshez. kb. pedig ennek a háznak van 1 olyan kiváló adottsága, hogy egész nap beragyogja a nap. csak úgy aranylanak a falak.

este az ovális konyhaasztalt körbeülték a felnőttek, és e. előkereste az unicumot, amit mind elpusztítottunk. én másodszorra is becsíptem a pezsgőtől és a 3 unicumtól. nem is szeretem, de azért megittam.
szenvedéseim:
(mert ha az ember beteg, arról olyan részletesen bír beszélni, mintha mindenki számára érdekfeszítő lenne, mint 1 girbegurba éjszaka vagy egy 1hetes biciklitúra)
éjjel felébredtem. olyan hányástmegelőző gyomorfájásforma kerülgetett. meglepődtem, mert be nem rúgtam. az unicumot nem bírná a szervezetem? figyeltem magam. nem akart elmúlni. sejtettem, hogy hányás lesz belőle, ám nem nagyon akaródzott felkelni, mert t. és a. szobája a fürdő mellett van, és ciki mások előtt hányni, zavarni őket.
de muszáj volt felkelnem, mert visszaaludni sem sikerült. betaláltam a klotyóba rendesen. rettenetes volt, mint minden hányás. gondolkoztam is, hogy bírják a bulimiások hánytatni magukat rendszeresen? a fogmosás csak a szájüregben segít valamit. pont találtam még 1 rágót, és ezáltal mentolízű nyál ment le torkomon, ami elviselhetőbbé tette a továbbiakat. figyeltem magam. a rókák meg csak jöttek. szerencsére 1re hígult a cucc és kevésbé lett rosszízű. az a lényeg, hogy sokat kell inni, mert akkor van mit kihányni.
a háziasszony édesköményteája nem segített. a háziúr rettenet nemtommilyen gyógyszere sem. ez vmi édeskés por, amit vízben kell feloldani. sajnos 2 adagban tudtam csak kihányni. ugyanolyan rettenet volt kifele is mint befele. az éjjel újdonsága volt, hogy képes vagyok úgy is rókázni, hoyg nem nyomom le az ujjamat a torkomon, jön az magától is. kicsit az ember sebesebben szalad a budiba, beleng a gyomortartalom, ezáltal még nagyobb inger támad a hányásra. ez a tapasztalat. akár gyomron is üthettem volna magam lassú séta közben.
miután 1 műszakot lehúztam hányással, nem sok erőm maradt. a vége fele már röhöfnöm kellett, vajon a. és t. minden alkalommal felébredt, mit gondol6tak? a. később elmondta, hogy ne haragudjak, de ő már nevetett. nem gáz, legalább így is tudok szórakoztató lenni.
a bajaimat tetézte, hogy a tekétől olyan izomlázam lett, hoyg úgy mozogtam, mintha saját öreganyám volnék. nem ember voltam, hanem 1 rongy.
az ebédből is kimaradtam.
a vacsorából is.
csak a főttkrumpli meg a tejja. cukros citromos tea. hogy pótoljak valamit. ízesítés nélkül meg se bírtam volna inni.
egy nulla voltam. festeni se tudtam.
mellesleg mindenkinek izomláza volt. a tekézéstől fenéktől a comv végéig tartó izomláz. ami úgy múlt el, hogy utoljára a combom belső feléből távozott. érdekes volt megtapasztalni. ezt a tekegolyót elég nehéz 1enesen elgurítani. úgy csapkolódott neki a falnak, mintha ő is részeg lett volna. nem nagy teketehetség vagyok, az látszik.

na, ismét meguntam az írást, így pedig nem lehet folytatni. mert ha én unom, akkor mindenki unja. annak meg mi értelme?
nagyon jó volt kőszegen. szórakoztató.
ja a hányás valószínűleg 1 villányi romlott cézár salátától következett be, mint l. 1ből arra tippelt.
még valami eszembe jutott. de ki is ment... ehh